Káosz a köbön

Mert jó lesz.
Nagyobb lesz a közösségi tér.
Egy nagy lehetőség.
Versenyképesebbé, egyedülállóbbá válunk ezáltal. stb.
Az elmúlt 1 évben ezeket hallgattuk az egyetemen, hogy mennyire jó a beruházás így, vagy úgy.
Nos mire befejezik, addigra előreláthatólag mi már végzünk, ezért mi nem fogjuk látni, "élvezni". Senki nem kérdezi meg a diákokat, hogyan viselik. Senkit nem érdekel, hogy az egyetemre bejutni mára sokkal nehezebb feladat, mint a börtönből kijutni. Naponta újabb részt zárnak le, amerre meg menni lehetne 2-3 hatalmas munkagép bukkan fel, pár centivel elkerülve a közlekedőket.
A hang, amit a gépek hallanak télen még elviselhető volt, mivel nem is volt nagy igény az ablaknyitásra, de mára hogy itt a jó idő és mindenki inkább kint lenne, mint bent, azt sem lehet már hallani amit gondolunk, hiszen úgy harsognak a gépek.
Az viszont tényleg pozitívum, hogy talán most sikerül normális körülményeket kialakítani arra fele.

A nők helye a konyhában van? Igen? Nem?

Ne lőjön le senki, de a mai nap folyamán marketingkommunikációból, a nyilvános beszéd témakörből "A nők helye a konyhában van - Igen" verzió mellett kellett érvelnem. Nekem, aki nem igazán ért egyet ezzel a kijelentéssel.

Kezdjük az elején...
Évszázadokon (talán évezredeken) keresztül a nők helye a konyhában volt. A férfi volt a fő kenyér kereső...vagyis hihetnénk. Ha megnézzük, akkor láthatjuk, hogy az alsóbb rétegekben élő embereknél, sokszor a nő is besegített a földeken - igaz ezt ház körüli teendőknek szokták nevezni - míg a gazdagabb nők csak hírből ismerték a munkát. (Bár a szobalányok, dadák kivételek voltak, de ők nem is voltak gazdagok.)
Ez alapján a nőket beskatulyázták, és csak "házimunkát végeztek".

Később...
A 18. század vége felé megjelentek a női egyenlőségért harcolok, és egészen a 20. század elejéig nem tudtak sokat elérni. Vajon hányan tudják ki volt Florence Nightingale??? (Segítek: Krími háború.) Majd megjelentek a suffragette-ek. Egészen az első világháborúig nem sikerült komolyabbat elérniük. A háború alatt is csak azért dolgozhattak, mert a férfiak harcoltak - szomorú. Évekkel később sikerült kiharcolni a munkához való jogot, a szavazati jogot...stb, de be kell vallani ma sem tekintenek bennünket egyenlő félnek...Alacsonyabb fizetés (tisztelet a kivételeknek), lenézés, diszkrimináció és sorolhatnánk tovább.

Ma...
Ma már dolgozhatunk, építhetjük karrierünket, mellette végezhetjük a házimunkát és gyereknevelést. Aki azt mondja, hogy nem lehet dolgozni és gyereket neveli egyszerre (a nőknek), az téved, hiszen sok nő a munka mellett nagyszerű gyereket nevel(t) fel. Az egész hozzáállás kérdése.

Mi is szól mellette?
Nem sok. Igen szinte megszokott dolog, hogy a nő otthon van, a férfi dolgozik pénzt keres (a férfi a nő szemére tudta hányni, hogy ő a pénz kereső, a nő meg maradjon meg a gyereknevelésnél). Több száz évig ez volt a gyakorlat, és nem igazán ellenkeztek ellene a férfiak.
ha még ma is fenn állna ez a helyzet, egyeseknek több ideje jutna a gyereknevelésre (ha van gyerek), és nem lenne annyi garázdálkodó, neveletlen fiatal, mint most.
A "szabadidő" megnövekedése alkalmat adna arra, hogy több idő legyen a pihenésre, olvasásra (míg a gyerek(ek) iskolában vannak, a férj meg dolgozik).
Az sem utolsó, hogy ezáltal sokan megtanulnának főzni (igen, szerintem ez fontos, mind a nő, mind a férfi oldaláról), és tudnának kísérletezni. Ezáltal ki lehetne alakítani egy változatos étrendet, mely egészségesebb, mint az egyoldalú, folyamatosan McDonald's-ban és egyéb helyeken elköltött súlyos ezresek (ami a megtakarítások növekedését is eredményezhetné) a zsírral tömött ételek helyett.

Összefoglalva: Igen, a nők épp úgy emberek, mint a férfiak. Csak az elmúlt időszakok sztereotípiái miatt nem szabadna beskatulyázni szerepüket. De azt igen is támogatom, hogy minden nő tanuljon meg főzni, és aki teheti és megengedheti magának vállaljon gyereket!