2016. október 2., vasárnap

3 év

Ouch! A világ egyik legnagyobb blogolos öngyilkossága, ha valaki nem nyúl a blogjához hosszabb ideig. Szóval bocsi. Mentségem nincs igazán.
Bár lehet válogatni kicsit:
1. Max hogy más oldalakon kicsit aktívabb voltam.
2. Aztán meg Londonba költöztem és nagyon sokat dolgoztam.
3. Persze a 'Life sucks' is igaz, történt vmi ami nagyon antiszociálissá tett. (Nekem semmi bajom.)
4. Van másik blogom? Tumblr, wordpress? Egyik régebbi másik újabb?

Na jó, egyik sem igazi mentség. Csak kifogás.
Nem ígérem, hogy nagyon sűrűn osztogatok meg dolgokat. De próbálkozom.

Szóval kezdem inkább a legújabb dologgal: Londonba költöztem.

Éveken át néztem, ahogy volt osztálytársak, barátok hagyták el kicsiny kis városunk, majd országunk. Egyszer csak én is összeszedtem minden bátorságom és hasonlóan tettem. Így 2015. augusztusa óta kint élek én is Londonban.

Az itteni levegő jót tett. Önállóbb lettem. Sokat tanultam. Új barátokat szereztem. Megtanultam, hogy nem minden fenékig tejfel. Hogy a városban egész jól el lehet tájékozódni. Nagyon sok a turista, bevándorló... stb. Az itteniek teljesen mások, mint az otthoniak. Barátságosabbak. Másabb a légkör.

A rendőrök nagyon rendesek tudnak lenni.

A tömegközlekedésről pár dolog:
A reggeli metrón a 'fess fiatalembereknek' jobban kell a hely, mint az időseknek, vagy a várandósoknak, esetleg a mozgássérülteknek. Rajtuk kívül kb. mindenki más átadja a helyet.

A délutáni csúcsforgalomban a metró rosszabb mint egy konzervdoboz. Maga a platform is. Annyira tömött, fülledt. Ilyenkor kb mindenki pofátlan, türelmetlen és szó szerint megy a harc hogy felkerüljenek a szerelvényre. Jobb helyette pár megállót sétálni. Én is azt szoktam tenni. Nem nagy dolog, fél óra séta sem és már jobb is a helyzet.

A metrón, buszon, sokaknak muszáj leülni 1 megálló erejéig.

Az ajtóban kell állniuk, nem szabad beljebb menni se a buszon, se a metrón, nehogy többen elférjenek.

Busz és más közúti közlekedés főként időmilliomosoknak ajánlott. Egyszer próbáltam hazabuszozni... két és fél órába telt. A metró 30 perc max és már itthon is vagyok. (A metró sztrájk idején is közel 3 óra volt, de akkor nem sok választásom volt.)

Itt a piros, hol a piros... milyen piros is?
Itt mindenki, aki gyalogos átmegy a piroson. Sok helyen nincs is értelme várni, minden gond nélkül megtehető. DE vannak szakaszok ahol nem ártana megállni. Mégis drága gyalogos társadalom szereti akkor a pirost használni, mikor a dugó csillapodhatna. De miattuk csak még jobban bedugul a forgalom, mert nem tud tisztulni a szakasz (Piccadilly környéke).