2012. május 21., hétfő

Katie's journey - Step 5: Budapest 1

A vízuminterjú után fennmaradt Pesten az útlevelem, amit május 12-én szombaton kaptam vissza. Mellé még egy kis adózási papírt ( :S ) és még pár tájékoztatót szereztem...valamint csináltattam hűségkártyát (Miles&More), kaptam bőröndre jó kis címkét is.

A dolog ott kezdődik, hogy 12:00- 12:45 közöttre oda kellett volna érnünk a final meetingre, ahol e fent említett jó dolgokat visszakaptuk. DE!!! 9:30as vonattal terveztünk felmenni Pestre, mi ott voltunk, a vonat meg valahol 15percces késéssel. 11:40re már fent is voltunk, onnan elmentünk letenni a dolgainkat, majd elkezdődött a kaland...miért kaland? Mert: villamosra fel, le, fel, buszra fel, le másik buszra fel...13:40 úticél... Nos, szombat lévén, meg nem tiszta felvilágosítás lévén, no meg nem Pestiek lévén kicsit kalandosan találtuk meg a helyes járatot (köszönet a srácnak, akinek 20 perccel később a Déliben kellett volna lennie, és ugyanarra ment, mint mi. ha ő nem lett volna, akkor még egy darabig nem értünk volna oda). Aztán 4-5 óra fejtágítás után elindultunk, hogy elkísérjük egyik szaktársunkat az állomásra, mi meg megbeszéltük, hol találkozunk később...a visszaút könnyebb volt, bár a buszsofőr pont akkor indította el a motort, mikor mi a hátsóajtóhoz léptünk, így gyors felszállás után már indultunk is. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a Kelenföldi csatlakozó villamost pont elment előttünk, így nem volt más választás, mint a következőre feltenni egyedül azt, akit kísértünk (és aki még akkor nem tudta, hogy jobb lett volna maradnia, hiszem ellopták a vezetéket és át kellett szállnia a személyvonatra és 10kor még Győr közelében sem volt, pedig a fél8-as vonattal ment - volna ). Ekkor már fújt a szél, és borult az ég. 

Kis metrózás és villamosozás után elsőre megtaláltuk a helyet, ahova ment a barátnőnk vacsorázni a "céggel". Mi pedig visszaszálltunk a következő villamosra és enni mentünk. 10 körül találkoztunk újra :) Ekkor kezdődött az igazi móka...de nem a dolgainkért való visszaút miatt. Csendben átöltöztünk, leléptünk és elmentünk a Szimplába (már csepegett kicsit), ott találkoztunk egy New York-i sráccal, aki felajánlotta, hogyha szólunk neki, mutat majd pár helyet, aztán átmentünk a Morissons2be (ekkor már esett rendesen). Majd megbeszélés, hogy fél3kor találkozó a ruhatárnál (az ottani emberek-alkalmazottak- eléggé nevezzük úgy udvariatlanok és nem tudják mi a vendégek kulcsfontosságú szerepe.) Persze senki nem nézte az órát, és 45körül sikerült csak odaérni, de akit vártunk annak meg az órája nem működött, így 3kor sikerült csak elindulni. Aztán rossz irányba tartó metrózás, majd "részegellenőrbácsi" útmutatása, hogy majd a 907-es buszra kell szállni, majd elváltunk, hogy egy valaki megkeresse honnan indul a busz, a másik három meg elhozza a dolgokat, hogy elérjük az első vonatot, ami ügye Kelenföldről indul...mire megtettük az oda-vissza utat szétáztunk, majd csurom vizesen ültünk a 918-as járaton, ami elvitt minket...ugyanis, mint kiderült a 907-es nem létezik...épp elértük a vonatot.

Megérkezés után az elválásban a legfurább: New Yorkban találkozunk! Igen, ott...a barátnőnk már kint is van, és ott vár minket, persze, előre láthatólag az a New Yorkban találkozunk szept. 1-re fog esni, de beszéltük még Bostont is...

Oh, és igen! Meg van a bőrönd. Anyunak vettem szülinapi táskát, amikor is a boltban megláttam picurkámat és beleszerettem....

2012. május 20., vasárnap

Kiabálós néni 2.0....

Nem is olyan rég...pár éve nyáron említettem a drága kiabálós nénit a győri Baross útról....Nos a néni még mindig győri és még mindig látni a Baross úton, de új székhelyének mondhatjuk a Virágpiacot....
De menjünk vissza pár hónapot....

Idén volt egy kisebb tűz valahol a Széchenyi tér közelében és a Híradóban (valamelyikben a sok közül) épp a drága kedves nénink szólalt fel. Első reakcióm: Huh, basszus, vajon most, mit fognak hinni a győriekről??? Második: Jé, egy régi ismerős.

Az igazat megvallva a nénit azóta többször is láttam  már, de most feljebb lépett a ranglétráján...A Virágpiacon általában részegen szokott veszekedni, vagy épp verekedni (nevezzük így, mert közel áll ahhoz, amit művel). Múltkor el is vágta a kezét az üres sörös dobozzal.

Pár napja meg az utcánkban sétált és nagy meglepetésre: kiabált megint. Valami olyasmit kifogásolt, hogy kora reggel kelt 5kor és 4ig dolgozott, vagy 4kor és 5ig? már nem emlékszem. Ment mellette egy csaj és megkérte, hogy "viselkedjen". A lánya volt...kicsit fura, hogy első látásra milyen aranyos lánya van neki. (De...az én anyukám a 7 minimum 5napjából reggel 4körül kell és 18ig dolgozik...és nem kiabálja végig a várost, hogy egész nap dolgoztam!!!) A néni ezután a Virágpiacon előadta szokásos mutatványát...

A lényeg, kutyából nem lesz szalonna...kiabálós néni kiabálós néni marad megfűszerezve egy kis verekedős hangulattal. Új színpad a Virágpiac, bár még néha látni a Baross úton is...

2012. május 19., szombat

Katie's journey - Step 4: Igazolások

Tudtátok, hogy nem is olyan egyszerű az élet és mindenféle igazolás kell nagyon nagy utazások előtt??? Nem??? Akkor most már tudjátok!!!

Először is szükség van erkölcsi igazolványra, ha munkát is akarsz vállalni, hogy biztos jókislány, vagy jókisfiú legyél, mert példát kell mutatni!!!!

Másodszor, szükség van orvosi igazolás félére, amiben kb. azt nem kérdezik meg, hogy naponta hányszor mész ki mosdóba...na jó nem annyira vészes. De nem árt tudni a korábbi betegségeket, mikor kaptál meg oltásokat és elvégeztetni néhány vizsgálatot, hogy kint ne kössenek bele. Meg ha nem él a Tetanus azt is be kell adatni, mert nem árt ha van....ügye kell az a biztosítás a kint tartózkodás alatt...

A DiTe mindenkinek ismerős lehet...huszonévesen meg kicsit izomlázféle fájdalmas érzéssel társul, ami kb. 1 hétig megmarad (na jó 3-5 napig). Amúgy nem vészes. Főleg miután az ÁNTSZ dokijával kisakkozzátok, hogy a legszükségesebb, ami mindenképpen kell. Nagyon aranyos volt, hogy a fizetés után (ja, említettem, ilyenkor ára van neki...) még gondolkodik, hogy a tetanus mellett még mi legyen benne az oltóanyagban...

Talán mostantól???

Huh...mindig megfogadom, hogy sűrűn írok és nem jön össze...vagyis inkább kicsit lustára veszem a dolgokat és majd holnap, majd hétvégén ...stb. -vel elintézem. Pedig annyi minden történik....

Megsütöttem életem első adag kakaóscsigáját és elfogyott...nagy sikere volt.

A zh-m, amire készültem nem is sikerült rosszra a rászánt tanulás mennyiséget ismerve...a tárgyat meg elintéztem még a zh után kb. 1 héttel. Elmentünk egy versenyre a csajokkal, hogy szerezzünk +15 pontot, ami majd segít, ha rontunk valamelyik beadandóban, erre megnyertük a piacunkon a dolgot és továbbjutottunk a középdöntőbe. A tanár meg odajött és betartva szavát egy "gratulálok, meg van az 5-ös"-sel lerendezte a tárgyat. Szóval ápr. 19-én szakdogát leszámítva már csak 7 tárgy volt hátra. 

Ha már a tárgyaknál tartunk, szorgalmi időszak utolsó hetére már 4-5 tárgy ki lett pipálva. Egy kis elővizsga segítségével is.
Szakdogát (vagyis az első felét) sikerült időben leadni, egyetemi életemben először fordult elő, hogy szombaton vizsgáztam (eredményre még holnapig várni kell). Tanítóbácsi kicsinykisfia gondoskodott a jó hangulatról...ő volt a DJ....no meg ott volt a tanítónéni is, aki anno számvitel 2 előadást vitt nekünk, akinek az órájára csak talán kétszer mentem be, és akkor várta épp a kis DJ-t...

Újabb fénypont az életemben a kb. 1 nap alatt lezavart 39 fokos láz. Délelőtt még egy kis angol tanítás torokfájósan, délután 37,4 fokkal még egy gyors főzés-mosás, este meg egy kis rekord hőmérséklettel filmnézés...ha nem lett volna a macskám, aki rám telepedett a kinti 30 fok ellenére megfagytam volna...de mivel a lázam nem akart lemenni, ezért jó kis hideg-vizes ruha segítségét kellett alkalmazni. Másnapra már nem volt láz, de egy hétig még KO voltam. Bár az is igaz, hogy másnap félhullám még megírtam egy "perfect and clear" értékelést kapott executive summary-t a marketing terv elejére.

Múlt szombaton Pesten voltunk a kis csapattal...egy biztos! Ennél emlékezetesebb napot nem igazán fogok mostanában végigélni...