2010. november 8., hétfő

Huhhhh

Az elmúlt pár hét kicsit szellemesre sikeredett. A sors durva fintora (vagy inkább az én lustaságomé), de pár hét alatt gyorsan lezavartam a szakdoga írást, és ma le is adtam. A tanárnak megírtam pénteken köttetem, erre szombatra írt vissza, hogy minden rendben, de ma kitalálta azért az alcím kinézhetne másként is...(mi van???) jó párszor látta, és ma szól róla??? Szerencsére mondta, hogy ez nem számít, mindegy elfogadja. Tehát szakdoga frissen kötve leadva...
Amúgy kis nem túl fontos információként megemlíteném, hogy a múlt héten csütörtökön, mikor befejeztem szakdogámat nagy örömömben vettem egy 1000 db-os, nem egy óra alatt kirakható puzzle-t (ami ismeretlen technikai okok miatt csak 999 db-ból áll, és nem nevezhető játéknak bizonyos EU-s előírások miatt...heh, jó tudni). Szombaton öcsém kitalálta az éjszakás hete után, hogy akkor segítenek kirakni...ő 1 óra múlva feladta, de legjobb haverjával (oké, oké ő már hivatalosan is közös barát, vagyis valami hasonló) munkálkodtunk rajta. Az este vége az lett, hogy a kirakós nem lett kirakva, de sokat haladtam/haladtunk. (Na jó, ezt azért említettem meg, mert történt még pár dolog, de gonosz vagyok és nem mondom el senkinek sem:P:P) Végig néztem a Fridát (Salma Hayek tökre hasonlít rá. Bocsi, de a film nem igazán tetszett. A következtetésem, hogy a legtöbb tehetséggel megáldott művész rengeteget szenved életében, nincs nekik könnyű dolga, és valószínűleg ez az, ami hozzásegíti őket műveik megalkotásához. Szeretem a festészetet, de Frida művei...nem lehet szavakkal leírni őket. Ja végre voltunk Bécsben - erről majd még írok, mert felejthetetlen nap volt!)

És a lényeg: mostantól december végéig tessék nagy adag mázlikat sugározni felém, hogy elfogadják a szakdogám, a gyakorlati beszámolóm, meg legyen a záróvizsgám, és sikeredjen az államvizsgám....


2010. október 26., kedd

Ősz a városomban

Ősszel születtem, valószínűleg is ezért tetszik ez az évszak. Múlt héten gyakorlati beszámoló leadása után hazafelé fényképeztem párat a Radó szigeten.















A KÉPEKET MÁSOLNI TILOS!!! / DO NOT COPY THE PICTURES!!!

2010. október 19., kedd

A szeretet ereje

Pénteken nagyon rám ijesztett a tengeri malacom. Egész nap nem evett semmit, hangtalan volt, bekucorodott az egyik sarokba, és ment a hasa is. Hajnalig fenn voltam vele, itattam, és próbáltam etetni.

Másnap kora reggel a helyzet még mindig változatlan volt, de pozitívum volt legalább, hogy fogyott egy kis paprika (2-3 harapásnyi). Ekkor "fény gyúlt az agyamba", irány a bolt venni neki uborkát (ugyanis az ubi a kedvence, ha azt nem eszi akkor nagy baj van)!!! Mindenesetre anyut beizzítottam, hogy lehet állatorvoshoz kell menni, ő értesítette a dokit.

A boltból visszatérve jó alaposan, forró vízzel átmostam az uborka héját, egy részét eltávolítottam, majd betettem a kis manómhoz. A reakció szívmelengető volt, azonnal rácsapott, mint a cápa, vagy a piranha a húsra...Délutánra jobban lett, semmi hasmenés, életkedv visszajött.

Vasárnap már répát is evett, és a tápjához is hozzányúlt rendesen. Estére már semmi baja nem volt, ismételten bevetette a "hang effektust", hogy kaját kapjon.

Valamikor szombaton/vasárnap, jó sokáig a karjaimban tartottam, és elmondtam neki mennyire szeretem, mennyire fontos ebben a családban. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy rohamosan javul az állapota. Szerencsére se tegnap, se ma nem volt semmi baja...sőt! Elevenebb mint valaha, és most egyáltalán nem zavar, mikor a "hang effekteket" adja.

2010. október 7., csütörtök

Eladásösztönzés, avagy hogyan próbáljuk meg lebeszélni a leendő vásárlót a vásárlásról

Ezt is megéltük....

Néhány hete, talán két hónapja is van, hogy az egyik kedves barátnőmmel megbeszéltük megnézzük a Queen balettet. Ki is néztük okt. 14-ét, és ma izgatottan mentünk jegyet venni...

Jegypénztár: 12:00
Sorra kerülünk pár percnyi várakozás után. Előadom a jegypénztárosnak, hogy okt. 14-re három jegyre lenne szükségünk.

Pénztáros: Csak az utolsó sorba van jegy....(kis szünet), de inkább azt ajánlja, most ne vegyünk jegyet, hanem menjünk vissza kedden, vagy szerdán és próbáljuk meg akkor, addigra biztos lesznek olyanok akik lemondják...

Egy kis diskurzus arról, mi legyen...: De mi látni akarjuk

Pénztáros: Most ne vegyünk, majd kedden, vagy szerdán, esetleg előadás előtt menjünk oda és vegyünk jegyeket, és majd ad lépcsőjegyet ha más nem maradt...

Mi nem akarunk lépcsőn ülni!!!

Pénztáros: Vegyenek bérletet. Pl. Itt az Egyetemi bérlet, 8000 Ft....(nézi, nézi), ja de abban nincs benne a Queen balett. Akkor legyen ez a másik (10000 Ft).

Mi csak a balettet szeretnénk...

Pénztáros: Pedig a bérlet jobb...

Nem lehetne lefoglalni a jegyeket???

Pénztáros: Nem erre nincs lehetőség, sőt arra sem hogy megvegyük és visszaváltsuk, mert neki el kell adni az összeset...(pfff. Hazudott, mert a honlapjukon világosan fent van van lehetőség jegy foglalásra nemcsak telefonon, de személyesen is!!! Sőt személyes jegyvásárlás esetén 5% kedvezmény jár!!! )

Oké, akkor majd visszajövünk jövőhéten.

Pénztáros: Ha bérletet akarnak menni, akkor azt ott a szervezésnél leheta másik oldalon.

Színház előtt, kis csapat megfogyatkozik, ketten maradunk.
De mi már nagyon látni akarjuk. Bármi áron. Erre eszembe jut, hogy kérdezzük meg van-e jegy szerdára (okt. 13).
Újabb várakozás, néni telefonál -> Persze jöjjön szerdán a jegy itt várja! (Mi van??? Akkor most hogy van ez a nincs jegyfoglalás???)...Sorra kerül az előttünk levő csaj, aki utolsó sorba kap 4 jegyet, a szerdai napra...kis kétségbeesés, hogy most mi lesz.

Pénztáros: Mégsem akarnak bérletet?

Nem. Van három jegy szerdára?

Pénztáros: Van a 17. sorba...(jobb mint a 21)

Tökéletes megvesszük!!

Pénztáros: Biztos? Nem szeretnének inkább bérletet?

Nem. (Már készítjük a pénzt)

Pénztáros: 5100 Ft! (kicsit szomorú)

Egybe fizessük, vagy külön... (pénztáros néni kétségbeesik, hogy mi van nem akartok fizetni? vagy hasonló), Egybe fizetjük, pontosan az összeget, és adunk aprót (hiszti nélkül is), pontosan annyit, amennyibe a jegy kerül. :)

Összefoglalva: jegyet akartunk venni, megpróbált lebeszélni róla a pénztáros. A bérlet nem jött össze, de mikor látta akkor is inkább azt tanácsolta, hogy ne vegyünk jegyet, hanem menjünk vissza a jövőhéten, hátha lesz még jegy. De mi elértük a célunkat, és vettünk/kaptunk jegyeket, igaz egy nappal korábbi előadásra, de az úgy is jó, hiszen a műsorért megyünk.
A pénztáros bevallása szerint el akarja adni a jegyeket, de helyette minket inkább megpróbált lebeszélni róla...Akkor most mi van?

Remélem nem hagytam ki semmit sem a beszámolóból. Vagy igen???

Mindenesetre mi jövőhét szerdán ott leszünk a színházban szépen, kiöltözve, meg úgy ahogy kell és végig nézzük a műsort. Reméljük nem csalódunk (akkorát:P), ha már ennyit kellett harcolni érte!!!

2010. szeptember 17., péntek

2 hét múlva...?

Őszintén megvallva egy héttel ezelőtt épp "ünnepeltem"/ nyugodtan dőltem hátra, hogy most alkalmam lesz elkezdeni a szakdolgozatomat, ugyanis befejezem a szakmai gyakorlatomat. De ügyebár "Ember tervez, Isten végez", vagy éppen Murphy-törvény alapján nem ez lett.

Tegnap (csütörtökön) az utolsó napom hirtelen az első lett. Reggel vidáman mentem dolgozni, hogy "na ma végzem, holnap már szakdogát írok". 10 óra után elment az internet és meghalt a telefon az irodában. Telefon T-seknek, erre ők kitalálják: "Nem fizették be a számlát", válasz erre: "Ilyet ne mondjon, itt a kezemben a füzet, 8-án lett kifizetve", erre ők: "Akkor nem tudjuk", vagy valami hasonló válasz (nem én beszéltem velük, ezért nem tudom mi volt a válasz). Sebaj, a munkámhoz már nem kell egyik sem, úgyis átakarok még nézni valamit-gondolat. Elintéztem még pár telefont, hogy az aktuális munkámat lezárjam. Rendeltünk pizzát ebédre, és arról beszélgettünk hazamegyünk, ha nem lesz internet. Betoppan a rendszergazda, telefonál...semmi. Elkezdi átnézni a gépeket, pont mikor visszatért a főnök az irodába. Már majdnem ott tartottunk, hogy mindenki hazamehet, megegyeztünk mindenben. Aztán megcsörren az órák óta halott telefon, hirtelen visszajön a net. Kiderült vonal hiba volt, ezért volt halott a rendszer.

Leülök gépemhez, és szólnak 12:45-kor, hogy : "1-re ott kell lenned a tanárnőnél!". Gyors eligazítás, főnök megszólal: "Még van hat perce a felvilágosításra", aminek persze nem érünk a végére, mert indulni kell nehogy elkéssek. A főnököm úgy döntött elkísér, útközben további információkat oszt meg velem. A legfontosabb infó: "Megkértem a tanárnőt, hogy találjon ki valamit, hogy itt maradjon még". Alig egy órás beszélgetés a tanárral (közben főnök lelép ebédelni), és minimum egy kilónyi elcipelendő anyag után elindultam vissza az irodába. Ekkor jött a nap következő meglepetése: szakadó eső, semmi ernyő (mert az a másik táskámba maradt). Irány vissza az irodába - még jó, hogy ott volt a kötött felsőm, aminek van egy kapucnihoz hasonlítható valamije, amivel csökkenteni tudtam a megázás mértékén. Az irodában persze mindenki: "Na??". Megkérdezték tőlem: "Nagyon utálsz?", én: "Kérdezd meg 2 hét múlva!". Miért két hét? Mert a munka 2 hétre szól, és utána már lesz időm szakdolgozatot írni.

Szerencsére nem kell Pestre rohangálnom, mert sikerült megbeszélnem az ottani kontakttal, hogy telefon, illetve internet beiktatásával tartsuk a kapcsolatot, mert a feladatot már elmagyarázták (de azért telefonon 28+ percnyi beszélgetés közben, ismételten elmondták ugyanazt). Így most van két hetem, hogy megcsináljam a munkát (ami nem is olyan könnyű), és a mai nap elhatározásommal ellenben, semmi sem vitt rá, hogy foglalkozzak is vele...Na jó, mikor telefonon beszéltem az illetővel, akkor "lapozgattam" a fájlok között, illetve reggel is bele néztem az anyag áradatba. Remélem sikerül jól megoldanom a feladatot, és meg tudom írni a szakdolgozatot, és pihenésre is jut időm mielőtt jönne a záróvizsga és az arra történő felkészülés...

Nyelvreform 2.0

Pár nappal később, de beszámolók az egy hét "viszont" használat nélkül. Na jó egyszer majdnem kimondtam, kétszer pedig kicsúszott, de még így is sikerült betartanom, hogy minimalizálom a használatát. Mióta észrevettem, hogy mennyire sokat is használjuk azóta egyre jobban zavar, ha folyton, illetve elég sűrűn ezt a szót hallom.

Érdekes módon az egy hét alatt a Disney Channel-en kívül szinte mindenhol "öt percenként" lehetett hallani. Ez azért is tetszik, mert így esély van arra, hogy a mostani felnövő korosztály széles skálájú szókinccsel fog rendelkezni, vagyis inkább megtanul több szinonima szót, mellyel pótolni kezdi az egyes szavakat. És mikor ezt mondom/írom arra gondolok, hogy magyar szavakkal, kifejezésekkel teszik ezt, nem pedig idegen nyelvekből kiragadott "divat" kifejezésekkel, szavakkal, rövidítésekkel.

Mivel újabban a szóval, végülis szavakat hallom sűrűn, ezért a most induló projektem során az előbbi két szót fogom kerülni. A munkám miatt valószínűleg nem tehetem meg, hogy teljesen kihagyja, ezért ismét az egy nap csak egyszer mondom ki őket.

2010. szeptember 11., szombat

I Remember

After a little thinking I decided to post this 2 video, that I found on youtube. 9 years ago something really bad happened, that changed the world. I remember that day...





Those, who were there: you are all heroes!

Those, who are not here now:
Rest In Peace...

2010. szeptember 7., kedd

Viszont

Soha nem voltam kitűnő nyelvtanból,ennek ellenére a négyesem meg volt, de valami oknál fogva egyre jobban zavar az, ami kis hazánk nyelvével történik. Azt még simán lenyeltem, hogy a barátaim nem tudták megmagyarázni mit is jelent a lol (laught out loud), mikor rákérdeztem, hogy miért használják, nem tudtak rá épkézláb választ adni. Aztán elkezdtek még jobban terjedni a rövidítések (most főként smr-re, msn-re és a különböző közösségi oldalakra gondolok), melyek ma már az élőbeszédben megjelentek. Elfogadtam, sőt én is használni kezdtem pár rövidítést (az egyetemen sajnos nem olyan könnyű jegyzetelni, és muszáj kitalálni valamit, ami itthon is átragad az emberre), mint a "h" - t a "hogy" helyett, vagy a "v"-t (v.-vagy, vki-valaki, vmi-valami...stb.) helyett. De amit az elmúlt napokban tapasztaltam, az nagyon meglepett. Mintha a használt szókincs elkezdene korlátozódni. Nem elég, hogy a tévében a drága bemondók elfelejtik, hogyan is kell ragozni, a toldalékokat helyesen használni és az "abban"-ból "abba" lesz/lett folyton, de már azt is el kell viselni, hogy egyre többször mondják ki/hangzik el a "viszont".

Tegnap este Gyilkos számokat néztem a TV2-ön, és egymás utáni három mondatban is elhangzott, hogy viszont így, úgy, amúgy... Ma reggel is bekapcsolom a tv-t és mit hallok, megint azt, hogy viszont. Megnyitok egy cikket, mit látok: viszont, figyelem a mellettem levő embereket, mit mondanak ki a legtöbbet?: viszont! Kérem szépen, a magyar nyelv gyönyörű, rengeteg szó alkotja, és minimum három szóval is lehet helyettesíteni. A halálom, mikor azt hallom: "De viszont", ugyanis a kettő nagyjából üti egymást. Vagy az egyiket, vagy a másikat tessék használni. A szakdolgozatban is a bírálási szempontoknál meg van adva, "minél változatosabban használja/alkalmazza a nyelvet, és szakszavakat". Nem lehet mindenkinek egyetemi diplomája, rendben. De magyar nyelvtant mindenki tanul minimum 8 évig, ha gimnáziumba, vagy esetleg szakmunkásba megy, még ott is vannak magyar órák, tehát már 10 évnél tartunk. Ennyi év magyar nyelvtan tanulás után mindenki csak úgy elfelejti, eltemeti, kidobja a kukába, amit tanult??? Ne tegyük már ezt.

Halálom, mikor olvasom a magyartalan mondatokat, közben nekem adtak egyest (igen, egyszer volt ilyenem is) tollbamondásból, melyet a következő dolgozatnál négyesre (pontosan, három jegyet javítottam, és csak az kellett, hogy magamra hallgassak, és ne a padtársam irományát figyeljem) írtam. Sokszor nem tudom eldönteni, mit is akarnak nekem írni. Ezek után csodálkozik is valaki, hogy a magyar fiatalok szövegértése a béka feneke alatt van??? Azon miért nem gondolkozott még el senki (jó hangosan), hogy vajon nincs-e köze annak, hogy a ma használt rövidítésektől sok fiatal nem tud elvonatkoztatni? Nekik lassan az a normális, (sajnos) ami másoknak egy kódfejtéshez hasonlító feladat. Állítom, hogyha azon a "nyelven" írná valaki a szövegértéshez az olvasnivalót rögtön megnőne azok száma, akik értik is, amit elolvastak. Pedig a magyar nyelv akár milyen bonyolult (tudomásom szerint a világon a legnehezebben megtanulható három nyelv között található) is, nagyon szép.


Mindezt úgy mondom, hogy még csak most leszek 23 éves. Ezért az én fogadalmam: egy hétig nem mondom ki azt a szót, hogy: viszont. Amennyiben meg kell tennem, minimalizálom, 7 napon keresztül, minden 24 órában csak egyszer ejtem ki a számon.

2010. szeptember 2., csütörtök

Kiabálós néni vs gyalogosok

Az elmúlt hetekben többször is előfordult, hogy a Győrben a Baross út elején sétálva összefutottunk egy nénivel. Először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hangosan beszél (ez még oké lenne), aztán észrevettük, amint a biciklisek után eredt kiabálva. Én sem értek egyet azzal, hogy valaki a Baross úton a sok járó-kelő között biciklizzen, de a nő nem csak a kerékpáros és a saját életét veszélyeztette, hanem másokét is. Megmarkolta szerencsétlen kerékpárt, és ha nincs észnél az ember komoly bajok is eshettek volna.
Tegnap a néni helyet váltott. Az Arany János utcában futottam össze vele (szerencsére mint az út túloldalán közlekedő gyalogos). Eléggé zabosnak tűnt, és kommentált pár dolgot (nem idézném). Egyszercsak fogta magát és kilépett egy másik gyalogos elé. Szerencse, hogy senki nem törte össze magát. Nem tudom, hogy a többi győri miként viseli, de az a néni, nagyon veszélyes, és ajánlom a nagy ívben történő elkerülését.

2010. augusztus 21., szombat

Elkészült!!!

Alig egy hét kellett ahhoz, hogy az öcsém szobája elkészüljön. Végül is megérte a sok munka, mert nagyon jó lett.
Az ágy összeszerelése utáni nap reggelén az öcsém vendégeket kapott, vagyis ágyfoglalókat. Jó fél órát feküdtünk, ültünk ott a srácokkal, és megbeszéltük az aznapi teendőket, ami szerencsére csak az ablakok festése volt.


A szoba nagyon szupi lett, még akkor is, hogy a takarítás legnagyobb része rám hárult, és csütörtök 4 után egészen éjfélig tartott. De legalább aludtam egy jót tegnap:)

2010. augusztus 18., szerda

Ott vagyunk már?

Vagyis inkább mikor lesz vége???? 6 ÓRÁNÁL TÖBBET AKAROK ALUDNI!!!

Szorgos hangyák kicsiny kis csapata egy verőfényes nyári délután munkának láttak.

A kezdet: hogy is kell összerakni az új lámpát

A kezdet: a szoba kiürítése a lakás többi helyiségének kárára (még szerencse, hogy az ágyam melletti fotelba gyűjtöttem a ruháimat pár napig, mert így egy hetes váltóruhám van annak ellenére, hogy nem férek a szekrényemhez)

A munka: 1 fázis, régi festék eltávolítása

A munka: 2 fázis, a gipszkarton helyre rakása

A munka: 3 fázis, a gipszkarton a helyén, de szép az a boltív:)

A munka: 4 fázis, festés után: fehér falak

A munka: 5 fázis, festés után: ügye, hogy jobb a kék?

A szerelés: 1 fázis, kell egy ágy:) (gyorsan sikerült még úgy is, hogy a csavarok egy része "elbújt" és csak később került elő)

A szerelés: 2 fázis, a karnis felszerelése (másodszori próbálkozásra siker)
Az álmennyezet:

És az ablakok még nincsenek a helyükön, épp festés alatt állnak:S = még egy rumlis este:S. De jó hír, hogy az ajtó ezúttal sokkal rövidebb idő alatt került át a másik oldalra (pár éve befelé nyílóra varázsolták, most visszatették kifelé nyílóra.

Ahogy teltek az órák, napok a csúf szobából egy palota lett:)

folyt. köv.

Felhők az égen

Tegnap fényképeztem őket a Rába parton Győrben. Nagyon szép volt az ég, csak kár, hogy annyira lehűlt a levegő.








2010. augusztus 7., szombat

P.S. I love you

Épp most néztem meg a filmet. A halhatatlan szerelem volt a középpontban. Nagyon jó ötlet, hogy a haldokló férj leveleket ír, melyeket halála után kap meg a szomorú özvegy. Szerintem ezek a levelek sokat tudnak segíteni abban, hogy valaki tovább tudjon lépni.


Gerald Butler az egyik kedvenc színészem, és szeretem a stílusát, ahogy játszik. Igaz eddig még nem láttam sok filmjét, de lépésről lépésre kell haladni.
Szerintem ő tipikusan az a férfi, akinek jól áll pár plusz kiló, vagyis nekem jobban tetszik úgy:)

Ebben a filmbentetszett a játéka, valamint az általa énekelt dalok is. Nem az az aranytorkú, de aranyos. Mellesleg megjegyezném, Gerald skót, nem ír, de jól játszotta.



Nem Gerald Butler, de nagyon tetszik a témája:


Már vagy egy éve meg készültem megnézni ezt a filmet, de meghalt valaki, aki olyan volt mintha az apukám lenne, és onnantól kerültem az ilyen típusú filmeket. Az elmúlt egy évben szinte kivétel nélkül csak vígjátékokat néztem. De tudom, most már tovább kell lépnem. Leírni könnyű, megtenni nem. Amit apámtól nem tanultam meg, azt a Csabitól igen. Mint utólag megtudtuk ő is úgy tekintett ránk mintha a gyerekei lennénk. Még elevenen él bennem a kép, mikor egy hosszú út után először hozzánk jött el. Sokszor kedve se volt hazamenni. Soha nem felejtem el, mikor minket hívott fel, hogy "akkor ezt most hogyan is kell", mikor a számítógépén nem értett valamit. Mindig emlékezni fogok a pillanatokra, mikor nevettünk, egyik laptopról a másikra adatokat másoltunk...

De ügye tudjuk: minden nap véget ér valami, és elkezdődik egy új dolog:




És akkor mostantól mindenki újra a "Don't worry, be happy" énemet fogja látni, és azzal is fog találkozni.

2010. augusztus 5., csütörtök

Elegem van..........

Mert együttérzek vele:


Velük is. Ismerem az érzést:


Nem hagyom magam legyőzni:P

2010. július 11., vasárnap

Állatfarm

Hol is kezdjem? Mondjuk az elején???

Két hete kaptunk egy tengeri malacot megőrzésre. Egyszerű volt a feladat, míg a gazdáik költöznek, berendezkednek mi "babysitterkedünk". Másnap már nem egyszerűen kis kölcsön állatka lett, hanem megkaptuk örökbe. Mi is történt?
Kaptunk egy nagyon vad, nehezen simogatható tengeri malacot, aki másnapra simogathatóbbá vált.:)
Jóban van a macskámmal (mindketten félnek a másiktól, ezért egymás közelébe sem mennek, de ha mégis, néznek mint borjú az új kapura), egyikük sem féltékeny
Bogyónak, Pufinak, Daginak hívjuk.
Rengeteg zöldséget eszik, kedvence az uborka. A kezemből villámgyorsan kiragadja, de már sikerült elérnem, hogy ne mindig tegye meg. (Valószínűleg azért, mert nálunk több zöldséget kap a tápja mellé)
Beidomítottam?...valószínű, hiszen reklamál ha nem simogatom meg, mikor kiveszem a helyéről jön utánam (múltkor a konyhából követett be a szobába), és már nem fut el előlem.
Múltkor azt hittem enni akar, tévedtem, mert engem követelt (vagyis hogy simogassam meg, vegyem ki a helyéről és játszunk). Ma már azt veszem észre, hogy játszik velem, hiszen el kezd bújócskázni, közben elő-elő hajol az asztal lába mögül, hogy lássam, vagy arrébb megy, és hátulról "letámad".
Szoba tiszta is!!Komolyan, múltkor mikor kint volt többször is a helye felé ment, hogy vissza akar menni, vissza tettem és bogyózott...

Egy szó mint száz megszerettük egymást!

Végül, de nem utolsó sorban anya ki/bejelentette, hogy a következő állatunk egy zsiráf lesz! Kár, hogy nem pingvin, mert annak rögtön fel tudnám ajánlani a fagyasztót, meg a hűtőt, de akár a pincét is ahol mindig jó hűvös van!:)

2010. július 8., csütörtök

Strand 200 méter magasan - szédületes

Ezeket a képeket ma kaptam...Tériszonyosoknak nem ajánlom!:)


2010. július 7., szerda

Sunsets...

I just love the colors...










My favourite sunset picture:



2010. július 5., hétfő

Voice...

A really nice voice at 1:30!!!

2010. június 2., szerda

Sky and clouds

In the previous days it was raining, raining and raining and raining. The sky was dark (like now), and there were/are clouds. And this always made me recall Louis Armstrong's song: What a Wonderful World. And yes, he was right! What a wonderful world!

"I see skies of blue...clouds of white
The bright blessed days...and dark sacred nights
And I think to myself...what a wonderful world" (Louis Armstrong)

Each pic was taken in different times and places.

2010. május 29., szombat

Contrast

life and death
élet és halál
day and night
nappal és éjjel
celebration and grief
ünneplés és gyász
white and black
fehér és fekete
happiness and sadness
boldogság és szomorúság
optimism and pessimism
optimizmus és pesszimizmus
alone and together
egyedül (magányosan) és együtt
men and women
férfiak és nők
love and hate
szerelem és gyűlölel
mother and child
anya és gyermek
fighting and giving up
harcolni és feladni
hello and good bye
szia és viszlát

2010. április 19., hétfő

Pályázat...

A mai nap érdekes volt! Az egyik tárgyból beadandónk egy pályázat volt, melynek most lesz az eredményhirdetése. Órán még elfelejtettek bennünket, elkönyveltük, h nem sikerült...majd a következő üzenetet kaptuk a drága Neptunon keresztül (igen, most az egyszer nincs bajom ezzel a rendszerrel):

Tisztelt Hallgató!
Örömmel értesítem, hogy a kamara által kiírt pályázaton munkáját a jutalmazandók közé sorolták. Gratulálok.
Kérem, jelenjen meg az ünnepélyes díjátadáson április 22-én (csütörtökön) délután 16.50-kor a kamara épületében (Győr, Szent István út 10/b)

Ez azt is jelenti, hogy most totál át kell szerveznünk a délutánunk! Mellesleg az első pályázat révén ez nem is olyan rossz eredmény, nem?
Szóval lehet drukkolni....

UPDATE: különdíjas lett szinte mindenki:P

2010. április 10., szombat

In memoriam

Most szerdán meghalt a kis papagájom Rómeó. A nevét onnan kapta, hogy volt/van egy társa, aki nőstény, és neki találóan a Júlia nevet adtuk.
Mi történt a kis tollassal? Nem tudjuk. Egyik pillanatban még minden rendben, röpköd, zajong, aztán a következőben már a kalitka aljában a saroknál fekszik mereven. Mikor kivettük már nem lehetett segíteni rajta, merev volt, hideg, élettelen. Hirtelen összedőlt a világ. A társa ott ült, majd repkedett mellette.
Mivel az állatokra jellemző, hogy hajlamosak meghalni, ha a társuk is elmegy, a héten vadászatba kezdtünk, hogy megtaláljuk az új párját. Nem akarjuk pótólni, hiszen lehetetlen. De szeretnénk, ha a párja nem pusztulna el a bánattól!Anyáéknak Kónyban sikerült is szereznie egyet. Ha igazak a pletykák holnap már egy kék kis társa lesz jelenleg magányos kis csőrikénknek. Eddig szerencsére evett, de csöndesebb volt, vagy csak azért halkabb, mert amúgy sem ő volt a fő hangadó? Remélem még nincs késő, és még sokáig mellettünk lesz, ahogy a társa is.
De neki mi legyen a neve??
R.I.P. Romeo

Wendesday, my parrot Romeo has died. He was a little white bird, whit a really big, nice voice. I didn't know what had happened. In one sec. he was ok, doing what he used to do, and then the other sec. he was dead.
Now we found another little parrot. We don't want to replace him, we want another to help step forward for Julia, and to have a lovely little bird.