2 hét múlva...?

Őszintén megvallva egy héttel ezelőtt épp "ünnepeltem"/ nyugodtan dőltem hátra, hogy most alkalmam lesz elkezdeni a szakdolgozatomat, ugyanis befejezem a szakmai gyakorlatomat. De ügyebár "Ember tervez, Isten végez", vagy éppen Murphy-törvény alapján nem ez lett.

Tegnap (csütörtökön) az utolsó napom hirtelen az első lett. Reggel vidáman mentem dolgozni, hogy "na ma végzem, holnap már szakdogát írok". 10 óra után elment az internet és meghalt a telefon az irodában. Telefon T-seknek, erre ők kitalálják: "Nem fizették be a számlát", válasz erre: "Ilyet ne mondjon, itt a kezemben a füzet, 8-án lett kifizetve", erre ők: "Akkor nem tudjuk", vagy valami hasonló válasz (nem én beszéltem velük, ezért nem tudom mi volt a válasz). Sebaj, a munkámhoz már nem kell egyik sem, úgyis átakarok még nézni valamit-gondolat. Elintéztem még pár telefont, hogy az aktuális munkámat lezárjam. Rendeltünk pizzát ebédre, és arról beszélgettünk hazamegyünk, ha nem lesz internet. Betoppan a rendszergazda, telefonál...semmi. Elkezdi átnézni a gépeket, pont mikor visszatért a főnök az irodába. Már majdnem ott tartottunk, hogy mindenki hazamehet, megegyeztünk mindenben. Aztán megcsörren az órák óta halott telefon, hirtelen visszajön a net. Kiderült vonal hiba volt, ezért volt halott a rendszer.

Leülök gépemhez, és szólnak 12:45-kor, hogy : "1-re ott kell lenned a tanárnőnél!". Gyors eligazítás, főnök megszólal: "Még van hat perce a felvilágosításra", aminek persze nem érünk a végére, mert indulni kell nehogy elkéssek. A főnököm úgy döntött elkísér, útközben további információkat oszt meg velem. A legfontosabb infó: "Megkértem a tanárnőt, hogy találjon ki valamit, hogy itt maradjon még". Alig egy órás beszélgetés a tanárral (közben főnök lelép ebédelni), és minimum egy kilónyi elcipelendő anyag után elindultam vissza az irodába. Ekkor jött a nap következő meglepetése: szakadó eső, semmi ernyő (mert az a másik táskámba maradt). Irány vissza az irodába - még jó, hogy ott volt a kötött felsőm, aminek van egy kapucnihoz hasonlítható valamije, amivel csökkenteni tudtam a megázás mértékén. Az irodában persze mindenki: "Na??". Megkérdezték tőlem: "Nagyon utálsz?", én: "Kérdezd meg 2 hét múlva!". Miért két hét? Mert a munka 2 hétre szól, és utána már lesz időm szakdolgozatot írni.

Szerencsére nem kell Pestre rohangálnom, mert sikerült megbeszélnem az ottani kontakttal, hogy telefon, illetve internet beiktatásával tartsuk a kapcsolatot, mert a feladatot már elmagyarázták (de azért telefonon 28+ percnyi beszélgetés közben, ismételten elmondták ugyanazt). Így most van két hetem, hogy megcsináljam a munkát (ami nem is olyan könnyű), és a mai nap elhatározásommal ellenben, semmi sem vitt rá, hogy foglalkozzak is vele...Na jó, mikor telefonon beszéltem az illetővel, akkor "lapozgattam" a fájlok között, illetve reggel is bele néztem az anyag áradatba. Remélem sikerül jól megoldanom a feladatot, és meg tudom írni a szakdolgozatot, és pihenésre is jut időm mielőtt jönne a záróvizsga és az arra történő felkészülés...

Nyelvreform 2.0

Pár nappal később, de beszámolók az egy hét "viszont" használat nélkül. Na jó egyszer majdnem kimondtam, kétszer pedig kicsúszott, de még így is sikerült betartanom, hogy minimalizálom a használatát. Mióta észrevettem, hogy mennyire sokat is használjuk azóta egyre jobban zavar, ha folyton, illetve elég sűrűn ezt a szót hallom.

Érdekes módon az egy hét alatt a Disney Channel-en kívül szinte mindenhol "öt percenként" lehetett hallani. Ez azért is tetszik, mert így esély van arra, hogy a mostani felnövő korosztály széles skálájú szókinccsel fog rendelkezni, vagyis inkább megtanul több szinonima szót, mellyel pótolni kezdi az egyes szavakat. És mikor ezt mondom/írom arra gondolok, hogy magyar szavakkal, kifejezésekkel teszik ezt, nem pedig idegen nyelvekből kiragadott "divat" kifejezésekkel, szavakkal, rövidítésekkel.

Mivel újabban a szóval, végülis szavakat hallom sűrűn, ezért a most induló projektem során az előbbi két szót fogom kerülni. A munkám miatt valószínűleg nem tehetem meg, hogy teljesen kihagyja, ezért ismét az egy nap csak egyszer mondom ki őket.

I Remember

After a little thinking I decided to post this 2 video, that I found on youtube. 9 years ago something really bad happened, that changed the world. I remember that day...

Those, who were there: you are all heroes!

Those, who are not here now:
Rest In Peace...

Viszont

Soha nem voltam kitűnő nyelvtanból,ennek ellenére a négyesem meg volt, de valami oknál fogva egyre jobban zavar az, ami kis hazánk nyelvével történik. Azt még simán lenyeltem, hogy a barátaim nem tudták megmagyarázni mit is jelent a lol (laught out loud), mikor rákérdeztem, hogy miért használják, nem tudtak rá épkézláb választ adni. Aztán elkezdtek még jobban terjedni a rövidítések (most főként smr-re, msn-re és a különböző közösségi oldalakra gondolok), melyek ma már az élőbeszédben megjelentek. Elfogadtam, sőt én is használni kezdtem pár rövidítést (az egyetemen sajnos nem olyan könnyű jegyzetelni, és muszáj kitalálni valamit, ami itthon is átragad az emberre), mint a "h" - t a "hogy" helyett, vagy a "v"-t (v.-vagy, vki-valaki, vmi-valami...stb.) helyett. De amit az elmúlt napokban tapasztaltam, az nagyon meglepett. Mintha a használt szókincs elkezdene korlátozódni. Nem elég, hogy a tévében a drága bemondók elfelejtik, hogyan is kell ragozni, a toldalékokat helyesen használni és az "abban"-ból "abba" lesz/lett folyton, de már azt is el kell viselni, hogy egyre többször mondják ki/hangzik el a "viszont".

Tegnap este Gyilkos számokat néztem a TV2-ön, és egymás utáni három mondatban is elhangzott, hogy viszont így, úgy, amúgy... Ma reggel is bekapcsolom a tv-t és mit hallok, megint azt, hogy viszont. Megnyitok egy cikket, mit látok: viszont, figyelem a mellettem levő embereket, mit mondanak ki a legtöbbet?: viszont! Kérem szépen, a magyar nyelv gyönyörű, rengeteg szó alkotja, és minimum három szóval is lehet helyettesíteni. A halálom, mikor azt hallom: "De viszont", ugyanis a kettő nagyjából üti egymást. Vagy az egyiket, vagy a másikat tessék használni. A szakdolgozatban is a bírálási szempontoknál meg van adva, "minél változatosabban használja/alkalmazza a nyelvet, és szakszavakat". Nem lehet mindenkinek egyetemi diplomája, rendben. De magyar nyelvtant mindenki tanul minimum 8 évig, ha gimnáziumba, vagy esetleg szakmunkásba megy, még ott is vannak magyar órák, tehát már 10 évnél tartunk. Ennyi év magyar nyelvtan tanulás után mindenki csak úgy elfelejti, eltemeti, kidobja a kukába, amit tanult??? Ne tegyük már ezt.

Halálom, mikor olvasom a magyartalan mondatokat, közben nekem adtak egyest (igen, egyszer volt ilyenem is) tollbamondásból, melyet a következő dolgozatnál négyesre (pontosan, három jegyet javítottam, és csak az kellett, hogy magamra hallgassak, és ne a padtársam irományát figyeljem) írtam. Sokszor nem tudom eldönteni, mit is akarnak nekem írni. Ezek után csodálkozik is valaki, hogy a magyar fiatalok szövegértése a béka feneke alatt van??? Azon miért nem gondolkozott még el senki (jó hangosan), hogy vajon nincs-e köze annak, hogy a ma használt rövidítésektől sok fiatal nem tud elvonatkoztatni? Nekik lassan az a normális, (sajnos) ami másoknak egy kódfejtéshez hasonlító feladat. Állítom, hogyha azon a "nyelven" írná valaki a szövegértéshez az olvasnivalót rögtön megnőne azok száma, akik értik is, amit elolvastak. Pedig a magyar nyelv akár milyen bonyolult (tudomásom szerint a világon a legnehezebben megtanulható három nyelv között található) is, nagyon szép.

Mindezt úgy mondom, hogy még csak most leszek 23 éves. Ezért az én fogadalmam: egy hétig nem mondom ki azt a szót, hogy: viszont. Amennyiben meg kell tennem, minimalizálom, 7 napon keresztül, minden 24 órában csak egyszer ejtem ki a számon.

Kiabálós néni vs gyalogosok

Az elmúlt hetekben többször is előfordult, hogy a Győrben a Baross út elején sétálva összefutottunk egy nénivel. Először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hangosan beszél (ez még oké lenne), aztán észrevettük, amint a biciklisek után eredt kiabálva. Én sem értek egyet azzal, hogy valaki a Baross úton a sok járó-kelő között biciklizzen, de a nő nem csak a kerékpáros és a saját életét veszélyeztette, hanem másokét is. Megmarkolta szerencsétlen kerékpárt, és ha nincs észnél az ember komoly bajok is eshettek volna.

Tegnap a néni helyet váltott. Az Arany János utcában futottam össze vele (szerencsére mint az út túloldalán közlekedő gyalogos). Eléggé zabosnak tűnt, és kommentált pár dolgot (nem idézném). Egyszercsak fogta magát és kilépett egy másik gyalogos elé. Szerencse, hogy senki nem törte össze magát. Nem tudom, hogy a többi győri miként viseli, de az a néni, nagyon veszélyes, és ajánlom a nagy ívben történő elkerülését.