Épp most néztem meg a filmet. A halhatatlan szerelem volt a középpontban. Nagyon jó ötlet, hogy a haldokló férj leveleket ír, melyeket halála után kap meg a szomorú özvegy. Szerintem ezek a levelek sokat tudnak segíteni abban, hogy valaki tovább tudjon lépni.
Gerald Butler az egyik kedvenc színészem, és szeretem a stílusát, ahogy játszik. Igaz eddig még nem láttam sok filmjét, de lépésről lépésre kell haladni.
Szerintem ő tipikusan az a férfi, akinek jól áll pár plusz kiló, vagyis nekem jobban tetszik úgy:)
Ebben a filmbentetszett a játéka, valamint az általa énekelt dalok is. Nem az az aranytorkú, de aranyos. Mellesleg megjegyezném, Gerald skót, nem ír, de jól játszotta.Nem Gerald Butler, de nagyon tetszik a témája:
Már vagy egy éve meg készültem megnézni ezt a filmet, de meghalt valaki, aki olyan volt mintha az apukám lenne, és onnantól kerültem az ilyen típusú filmeket. Az elmúlt egy évben szinte kivétel nélkül csak vígjátékokat néztem. De tudom, most már tovább kell lépnem. Leírni könnyű, megtenni nem. Amit apámtól nem tanultam meg, azt a Csabitól igen. Mint utólag megtudtuk ő is úgy tekintett ránk mintha a gyerekei lennénk. Még elevenen él bennem a kép, mikor egy hosszú út után először hozzánk jött el. Sokszor kedve se volt hazamenni. Soha nem felejtem el, mikor minket hívott fel, hogy "akkor ezt most hogyan is kell", mikor a számítógépén nem értett valamit. Mindig emlékezni fogok a pillanatokra, mikor nevettünk, egyik laptopról a másikra adatokat másoltunk...
De ügye tudjuk: minden nap véget ér valami, és elkezdődik egy új dolog:
És akkor mostantól mindenki újra a "Don't worry, be happy" énemet fogja látni, és azzal is fog találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése