Ez+az: Vagyis gondolatok össze-vissza

Két beadandó írás közpen gondoltam teszek egy kis kitérőt ide. Kicsit hasznosabb, mint a falat bámulni, vagy csak úgy lenni...Annyi minden történt az utóbbi időben, hogy az már csak na...

Pasik...kicsit bonyolultak. De egy dolgot most már megjegyeztem. Ha megígérsz valamit, néha nem árt, elfelejteni, és nem betartani. Csak további bonyodalmaktól és félreértésektől kímél meg.

Iskola...ne akard agyon tanulni magad, mert úgysem sikerül. Ha érdekes a téma, és tudod, hogy kell "megtanulni" vagy legalábbis megjegyezni akkor nem lesz semmi gond. A lényeg, hogy tudj rizsázni, mert az segít néha kimászni a bajból, sőt...sokszor a tanár értékeli is a körítést. Bár a zh-mra kb. csak 10 órát tanultam, az összes kérdéshez tudtam írni, elméletileg a jó dolgokat (az eredmény majd hétfőn). Nem volt összességében nehéz, de ha valaki leblokkol nem fog menni.

Szakdoga...igen még a sulishoz tartozik, de külön említem. Még nem álltam neki, pedig kellene. A határidő május 7. A témám fogyasztói magatartás, ami szerintem elég érdekes és illik is a terveimhez, hiszen a fenntarthatósági dolgok befolyását (nevezzük így) szeretném majd "vizsgálni. Angolul kicsit szebb, hogy Consumer behaviour in the scope of sustainable marketing (vagyis remélem így lehet majd). De, hogy hű maradjak magamhoz, a BSc-s konzulensem, alig segítek valamit-je után megint belenyúltam. Bár ezúttal egy nagyon rendes, kedves és segítőkész tanárhoz sikerült jelentkeznem, de ő mivel a nyáron szül, csak az első szakszeminárium során tud segíteni, és így a konzulensem lenni, utána már váltanom kell, de ígéretet kaptam, hogy segít majd a kutatásnál, főként az SPSS programmal. Amiket ő tart órák, mindenesetre nagyon aranyos. :)

Utazás...igen. Közeledik. Június 18. Már minden meg van, a vásárlásokon kívül (börönd, kontakt lencse...stb.). És még nem kezdtem el izgulni, bár igaz, hogy vegyes érzésekkel vagyok. Majd megváltozik.

Új gép....a régi megadta magát. Elég hangosan berreg, és valami vírust is bekapott. Na jó, tegyük hozzá, hogy 4 és fél éves, ami a notebook-ok tekintetében egyenlő a matuzsálem korral. De már van új gépem, így nem kell az öcsémét használnom.

Katie's journey - Step 3: Vízum interjú

Március 1. délelőtt 10. Erre az időre kaptuk a behívónkat a Pesti Amerikai Nagykövetségre.

Reggeli kora kelés és fülledt vonatozás után 8:30 körül érkeztünk Pestre. Már nem is bántott minket, hogy a szembe ülő ripacs csajnak nem tetszett, hogy kinyitottuk egy kicsit az ablakot, hogy ne főljünk meg.

Jegyvásárlás, metrózás után kikötöttünk a Kossuth téren, ahonnan pár percnyi séta után és nevetés közben megérkeztünk a konzulátushoz. Meg akartuk nézni hol a bejárat, de mire odaértünk bepróbálkoztunk, hátha, hiszen azt írták, időben menjünk oda....és beengedtek! Persze személyi kellett az igazoláshoz, aranyosan megmondták merre kell menni, közben hegesztettek körülöttünk és közlekedtek az amerikaiak. A második lépcsős bejutás nem volt ennyire sima...sorban állás kint a porta/ajtó előtt, mert egyesével lehetett bemenni. De még jó, hogy csodás, napos idő volt. Én voltam az utolsó közülünk, kabát levétel, telefon és egyéb elektronikus kütyü előszedése (még a barátnőm elektromos fogkeféjét sem engedték be) után fémdetektoros kapun séta, majd be egy kicsit nehezen nyitható ajtón (de jó, hogy vannak úriemberek és a biztonságis kinyitotta nekem :) ) és végül sorszám húzás. Két szám jött. Az első, hogy ujjlenyomat vétel, papírok visszakapása, a második maga az interjú. 9:10kor húztam a sajátomat...

Az egésznek amolyan okmányirodás feelingje van/volt. Még beszélgettünk egy kicsit, és végighallgattunk egy idősebb hölgyet, aki nem bírta elviselni a visszautasítást, és eléggé ingerülten kérdezte, hogy: "mi van, kitiltottak az országból?? Mondja meg kérem. " Nos és ő utána kezdték még csak el húzni a mi számainkat. 

Nem volt vészes az interjú. Nagyon kedves amerikai úr állt velem szembe, feltett pár kérdést, majd kiejtette azt, amire nagyon is vártunk...(mivel én voltam utolsóként közülünk, így nekem mondták utoljára): ez a papír legyen nálad mikor belépsz az országba és utána is...utána még vagy 3-szor elmondta, hogy jó utat kíván! Nem is kérdezett sok mindent, mivel a barátnőm is ugyanúgy, ugyanoda megy, ahova én, így tőlem nem igazán kérdezett sokat, csak pár dolgot, hogy mégis miért megyek és hova. (Na jó, az elején még a kérdés, hogy van-e rokon ott.) A kijutás a konzulátusról sokkal könnyebb volt, persze miután felvettük a telefonjainkat, mint a bejutás. 10:30kor már kint ültünk a padon és ettünk pár falatot, valamint beszélgettünk még egy kicsit, és aztán kezdődött a fárasztóbb rész! Délutánig sétálgattunk, nézegettünk...egy szóval: lefárasztottuk magunkat.

Az egész lényege, nem kell túlizgulni, mert egy sima beszélgetés, igaz óriási téttel. Nem kell annyira kiöltözni épp az okmányirodás jelleg miatt.

Katie's journey - Step 2: Vízum jelentkezés

Nem könnyű az élet...főleg mikor az ember gépe meghal és lefagy minden másodpercben és az újratelepítés sem érkezik időben! De most itt vagyok és folytatom beszámolóm, ahogy igértem!

A vízum jelentkezés nem is olyan vészes mutatvány, mint először gondoltam. Először be kellett fizetni a 140USD-t az MKB-ban, ami nem volt egy olcsó mutatvány, no de megéri, ha sikerül az interjú (ami Pesten van).

A befizetéshez szükség van az útlevélre (senki ne hagyja otthon, még jó, hogy barátnőm anyukája otthon volt és bediktálta) no meg a pénzre. Mikor lezajlott a tranzakció kapunk két igazoló szelvényt, amiből az egyik megy a konzulátusnak, a sok más dologgal együtt!

Majd ki kellett tölteni a hivatalosabb vízum jelentkezést a neten keresztül, ami képet igényel! No, de ez a képfeltöltős dolog nem is olyan egyszerű feladat. Igaz a mondás, hogy a vízum kép senkiről sem épp a legideálisabb.Én hajnali kettőig szórakoztam vele, mert mindig belekötött valamibe: árnyékos szem, túl messze vagy, túl közel, nem a középpontban...és sorolhatnám. Végül sikerült, és utána már nem is volt olyan bonyolult kitölteni, főleg, hogy tudtam, hol kell keresni a szükséges infókat! :) (csak pár szám volt). Mikor kész meg egy ellenőrzés után meg kell erősíteni, majd elküldhetünk saját email címre pdf formátumba, vagy simán nyomtathatunk is. A lényeg, hogy minden benne legyen a papír keretein belül (kedves volt a fénymásolós csaj, mert szólt, hogy nem stimm és újra lehetett nyomtatni). Majd kitöltött iskolalátogatási papírokkal (magyar és angol nyelvű), hitelesített leckekönyv másolattal, befizetést igazoló szelvénnyel, jelentkezést igazoló lappal és útlevéllel indíthattuk is útnak a Pestre utazó szaktársakkal, hogy felvigyék magukkal és leadják. Estére már meg is mondták mikor mehetünk interjúra :) Szerencsére pont csütörtöki napra esett, amikor nem volt óra, szerencsétlenségünkre 10re - ami azt jelentette, hogy nagyon korán kellett kelni és indulni.....