Olyan gyorsan telik az idő, hogy az sokszor már felfoghatatlan…. két évvel ezelőtt mikor a Bsc-s szakdolgozatomat írtam emlékszem mennyi gondom volt a konzulensemmel. Akkor azt hittem, hogy majd egy ideig nem fog fájni a fejem szakdoga írás miatt….de tévedtem…itt az újabb menet.
Mikor elkezdtem 2011 februárjában az MSc-t tudtam, hogy hamarabb eljön a szakdolgozat írás ideje, így már akkor elkezdtem gondolkodni a témákon és a lehetséges konzulenseken, de ügye, amit a hallgató eltervez, tanár-egyetem-sors megváltoztatja.
Előző félévben szépen felvettem a fogyasztói magatartás témát, hogy majd jól megírom annak keretein belül a fenntarthatósági dolgaimat, de nem sok időm volt foglalkozni vele. Szerencsére a kötelező karakterszámot sikerült összehozni, és a konzulensem is nagyon kedves és aranyos volt, így nem is piszkált vele kapcsolatban. Ő is tudta, hogy csak az első fele, és még változhat, és azt is, hogy kicsit sok a tárgyunk, és azt is, hogy a következő témát nála nem tudom majd felvenni, hiszen gyes-en lesz (gratulálok innen is a gyönyörűséges kislányhoz, aki a nyár elején született). Vagyis, kezdődhetett elölről a konzulens keresés.
Nem is kellett sokáig keresni könnyen rátaláltam az új jelöltre, de nem volt konkrétan olyan témája, ami nekem ideális lett volna…így felvettem egyet…és kicsit meg is nehezítettem a feladatomat, mert konzultáció során ügyesen megmondtam neki, hogy vegyíteném a két témát, amibe belement, de így megnöveltem a szakirodalmi részhez szükséges anyagmennyiséget.
No de ezt is meg tudjuk oldani, de valahogy neki is kellene állni, főleg, hogy a határidő már nincs is olyan messze, és igaz, hogy ott az előző félévi munka, amit csak kicsit megvágni, kiegészíteni kell itt-ott, de ezt nem támogatja pozitívan, hogy a könyvtárban jobb pár szakirodalomhoz szükséges könyv, anyag nem megtalálható, ugyanis azok vagy a tanárok polcain csücsülnek, vagy valamelyik hallgatónál hevernek. Az ösztönzően hathatna, hogy egy hétre sikerült pár könyvet szerezni, de valami hiányzik….nem találom sehol a “szakdolgozatíró” hangulatomat, és ha véletlenül rám talál, akkor garantáltan a boltban állók sorba, vagy esetleg iskolába megyek, vagy egy nagyon izgalmas (alias: “na vajon hogyan maradjak ébren”) órán ülök.
Most úgy érzem kicsit rá találtam, szóval neki is álltam, de pár sor átolvasása után, mikor a könyv után nyúltam volna, konstatáltam, hogy az a szoba másik végén hever, inkább neki írtam ezt a posztot írni…talán, ha mostantól beszámolók, hogy hány oldalt írtam, vagy épp hogy is tartok könnyebb lesz…
