Voice...

A really nice voice at 1:30!!!

Sky and clouds

In the previous days it was raining, raining and raining and raining. The sky was dark (like now), and there were/are clouds. And this always made me recall Louis Armstrong's song: What a Wonderful World. And yes, he was right! What a wonderful world!

"I see skies of blue...clouds of white
The bright blessed days...and dark sacred nights
And I think to myself...what a wonderful world" (Louis Armstrong)

Each pic was taken in different times and places.

Contrast

life and death
élet és halál
day and night
nappal és éjjel
celebration and grief
ünneplés és gyász
white and black
fehér és fekete
happiness and sadness
boldogság és szomorúság
optimism and pessimism
optimizmus és pesszimizmus
alone and together
egyedül (magányosan) és együtt
men and women
férfiak és nők
love and hate
szerelem és gyűlölel
mother and child
anya és gyermek
fighting and giving up
harcolni és feladni
hello and good bye
szia és viszlát

Pályázat...

A mai nap érdekes volt! Az egyik tárgyból beadandónk egy pályázat volt, melynek most lesz az eredményhirdetése. Órán még elfelejtettek bennünket, elkönyveltük, h nem sikerült...majd a következő üzenetet kaptuk a drága Neptunon keresztül (igen, most az egyszer nincs bajom ezzel a rendszerrel):

Tisztelt Hallgató!
Örömmel értesítem, hogy a kamara által kiírt pályázaton munkáját a jutalmazandók közé sorolták. Gratulálok.
Kérem, jelenjen meg az ünnepélyes díjátadáson április 22-én (csütörtökön) délután 16.50-kor a kamara épületében (Győr, Szent István út 10/b)

Ez azt is jelenti, hogy most totál át kell szerveznünk a délutánunk! Mellesleg az első pályázat révén ez nem is olyan rossz eredmény, nem?
Szóval lehet drukkolni....

UPDATE: különdíjas lett szinte mindenki:P

In memoriam

Most szerdán meghalt a kis papagájom Rómeó. A nevét onnan kapta, hogy volt/van egy társa, aki nőstény, és neki találóan a Júlia nevet adtuk.
Mi történt a kis tollassal? Nem tudjuk. Egyik pillanatban még minden rendben, röpköd, zajong, aztán a következőben már a kalitka aljában a saroknál fekszik mereven. Mikor kivettük már nem lehetett segíteni rajta, merev volt, hideg, élettelen. Hirtelen összedőlt a világ. A társa ott ült, majd repkedett mellette.
Mivel az állatokra jellemző, hogy hajlamosak meghalni, ha a társuk is elmegy, a héten vadászatba kezdtünk, hogy megtaláljuk az új párját. Nem akarjuk pótólni, hiszen lehetetlen. De szeretnénk, ha a párja nem pusztulna el a bánattól!Anyáéknak Kónyban sikerült is szereznie egyet. Ha igazak a pletykák holnap már egy kék kis társa lesz jelenleg magányos kis csőrikénknek. Eddig szerencsére evett, de csöndesebb volt, vagy csak azért halkabb, mert amúgy sem ő volt a fő hangadó? Remélem még nincs késő, és még sokáig mellettünk lesz, ahogy a társa is.
De neki mi legyen a neve??

R.I.P. Romeo

Wendesday, my parrot Romeo has died. He was a little white bird, whit a really big, nice voice. I didn't know what had happened. In one sec. he was ok, doing what he used to do, and then the other sec. he was dead.
Now we found another little parrot. We don't want to replace him, we want another to help step forward for Julia, and to have a lovely little bird.

Káosz a köbön

Mert jó lesz.
Nagyobb lesz a közösségi tér.
Egy nagy lehetőség.
Versenyképesebbé, egyedülállóbbá válunk ezáltal. stb.
Az elmúlt 1 évben ezeket hallgattuk az egyetemen, hogy mennyire jó a beruházás így, vagy úgy.
Nos mire befejezik, addigra előreláthatólag mi már végzünk, ezért mi nem fogjuk látni, "élvezni". Senki nem kérdezi meg a diákokat, hogyan viselik. Senkit nem érdekel, hogy az egyetemre bejutni mára sokkal nehezebb feladat, mint a börtönből kijutni. Naponta újabb részt zárnak le, amerre meg menni lehetne 2-3 hatalmas munkagép bukkan fel, pár centivel elkerülve a közlekedőket.
A hang, amit a gépek hallanak télen még elviselhető volt, mivel nem is volt nagy igény az ablaknyitásra, de mára hogy itt a jó idő és mindenki inkább kint lenne, mint bent, azt sem lehet már hallani amit gondolunk, hiszen úgy harsognak a gépek.
Az viszont tényleg pozitívum, hogy talán most sikerül normális körülményeket kialakítani arra fele.

A nők helye a konyhában van? Igen? Nem?

Ne lőjön le senki, de a mai nap folyamán marketingkommunikációból, a nyilvános beszéd témakörből "A nők helye a konyhában van - Igen" verzió mellett kellett érvelnem. Nekem, aki nem igazán ért egyet ezzel a kijelentéssel.

Kezdjük az elején...
Évszázadokon (talán évezredeken) keresztül a nők helye a konyhában volt. A férfi volt a fő kenyér kereső...vagyis hihetnénk. Ha megnézzük, akkor láthatjuk, hogy az alsóbb rétegekben élő embereknél, sokszor a nő is besegített a földeken - igaz ezt ház körüli teendőknek szokták nevezni - míg a gazdagabb nők csak hírből ismerték a munkát. (Bár a szobalányok, dadák kivételek voltak, de ők nem is voltak gazdagok.)
Ez alapján a nőket beskatulyázták, és csak "házimunkát végeztek".

Később...
A 18. század vége felé megjelentek a női egyenlőségért harcolok, és egészen a 20. század elejéig nem tudtak sokat elérni. Vajon hányan tudják ki volt Florence Nightingale??? (Segítek: Krími háború.) Majd megjelentek a suffragette-ek. Egészen az első világháborúig nem sikerült komolyabbat elérniük. A háború alatt is csak azért dolgozhattak, mert a férfiak harcoltak - szomorú. Évekkel később sikerült kiharcolni a munkához való jogot, a szavazati jogot...stb, de be kell vallani ma sem tekintenek bennünket egyenlő félnek...Alacsonyabb fizetés (tisztelet a kivételeknek), lenézés, diszkrimináció és sorolhatnánk tovább.

Ma...
Ma már dolgozhatunk, építhetjük karrierünket, mellette végezhetjük a házimunkát és gyereknevelést. Aki azt mondja, hogy nem lehet dolgozni és gyereket neveli egyszerre (a nőknek), az téved, hiszen sok nő a munka mellett nagyszerű gyereket nevel(t) fel. Az egész hozzáállás kérdése.

Mi is szól mellette?
Nem sok. Igen szinte megszokott dolog, hogy a nő otthon van, a férfi dolgozik pénzt keres (a férfi a nő szemére tudta hányni, hogy ő a pénz kereső, a nő meg maradjon meg a gyereknevelésnél). Több száz évig ez volt a gyakorlat, és nem igazán ellenkeztek ellene a férfiak.
ha még ma is fenn állna ez a helyzet, egyeseknek több ideje jutna a gyereknevelésre (ha van gyerek), és nem lenne annyi garázdálkodó, neveletlen fiatal, mint most.
A "szabadidő" megnövekedése alkalmat adna arra, hogy több idő legyen a pihenésre, olvasásra (míg a gyerek(ek) iskolában vannak, a férj meg dolgozik).
Az sem utolsó, hogy ezáltal sokan megtanulnának főzni (igen, szerintem ez fontos, mind a nő, mind a férfi oldaláról), és tudnának kísérletezni. Ezáltal ki lehetne alakítani egy változatos étrendet, mely egészségesebb, mint az egyoldalú, folyamatosan McDonald's-ban és egyéb helyeken elköltött súlyos ezresek (ami a megtakarítások növekedését is eredményezhetné) a zsírral tömött ételek helyett.

Összefoglalva: Igen, a nők épp úgy emberek, mint a férfiak. Csak az elmúlt időszakok sztereotípiái miatt nem szabadna beskatulyázni szerepüket. De azt igen is támogatom, hogy minden nő tanuljon meg főzni, és aki teheti és megengedheti magának vállaljon gyereket!