My way

2010. augusztus 18., szerda

Felhők az égen

Tegnap fényképeztem őket a Rába parton Győrben. Nagyon szép volt az ég, csak kár, hogy annyira lehűlt a levegő.

2010. augusztus 7., szombat

Épp most néztem meg a filmet. A halhatatlan szerelem volt a középpontban. Nagyon jó ötlet, hogy a haldokló férj leveleket ír, melyeket halála után kap meg a szomorú özvegy. Szerintem ezek a levelek sokat tudnak segíteni abban, hogy valaki tovább tudjon lépni.

Gerald Butler az egyik kedvenc színészem, és szeretem a stílusát, ahogy játszik. Igaz eddig még nem láttam sok filmjét, de lépésről lépésre kell haladni.

Szerintem ő tipikusan az a férfi, akinek jól áll pár plusz kiló, vagyis nekem jobban tetszik úgy:)

Ebben a filmbentetszett a játéka, valamint az általa énekelt dalok is. Nem az az aranytorkú, de aranyos. Mellesleg megjegyezném, Gerald skót, nem ír, de jól játszotta.

Nem Gerald Butler, de nagyon tetszik a témája:

Már vagy egy éve meg készültem megnézni ezt a filmet, de meghalt valaki, aki olyan volt mintha az apukám lenne, és onnantól kerültem az ilyen típusú filmeket. Az elmúlt egy évben szinte kivétel nélkül csak vígjátékokat néztem. De tudom, most már tovább kell lépnem. Leírni könnyű, megtenni nem. Amit apámtól nem tanultam meg, azt a Csabitól igen. Mint utólag megtudtuk ő is úgy tekintett ránk mintha a gyerekei lennénk. Még elevenen él bennem a kép, mikor egy hosszú út után először hozzánk jött el. Sokszor kedve se volt hazamenni. Soha nem felejtem el, mikor minket hívott fel, hogy "akkor ezt most hogyan is kell", mikor a számítógépén nem értett valamit. Mindig emlékezni fogok a pillanatokra, mikor nevettünk, egyik laptopról a másikra adatokat másoltunk...

De ügye tudjuk: minden nap véget ér valami, és elkezdődik egy új dolog:

És akkor mostantól mindenki újra a "Don't worry, be happy" énemet fogja látni, és azzal is fog találkozni.

2010. augusztus 5., csütörtök

Elegem van..........

Mert együttérzek vele:

Velük is. Ismerem az érzést:

Nem hagyom magam legyőzni:P

2010. július 11., vasárnap

Állatfarm

Hol is kezdjem? Mondjuk az elején???

Két hete kaptunk egy tengeri malacot megőrzésre. Egyszerű volt a feladat, míg a gazdáik költöznek, berendezkednek mi "babysitterkedünk". Másnap már nem egyszerűen kis kölcsön állatka lett, hanem megkaptuk örökbe. Mi is történt?
Kaptunk egy nagyon vad, nehezen simogatható tengeri malacot, aki másnapra simogathatóbbá vált.:)
Jóban van a macskámmal (mindketten félnek a másiktól, ezért egymás közelébe sem mennek, de ha mégis, néznek mint borjú az új kapura), egyikük sem féltékeny
Bogyónak, Pufinak, Daginak hívjuk.
Rengeteg zöldséget eszik, kedvence az uborka. A kezemből villámgyorsan kiragadja, de már sikerült elérnem, hogy ne mindig tegye meg. (Valószínűleg azért, mert nálunk több zöldséget kap a tápja mellé)
Beidomítottam?...valószínű, hiszen reklamál ha nem simogatom meg, mikor kiveszem a helyéről jön utánam (múltkor a konyhából követett be a szobába), és már nem fut el előlem.
Múltkor azt hittem enni akar, tévedtem, mert engem követelt (vagyis hogy simogassam meg, vegyem ki a helyéről és játszunk). Ma már azt veszem észre, hogy játszik velem, hiszen el kezd bújócskázni, közben elő-elő hajol az asztal lába mögül, hogy lássam, vagy arrébb megy, és hátulról "letámad".
Szoba tiszta is!!Komolyan, múltkor mikor kint volt többször is a helye felé ment, hogy vissza akar menni, vissza tettem és bogyózott...

Egy szó mint száz megszerettük egymást!

Végül, de nem utolsó sorban anya ki/bejelentette, hogy a következő állatunk egy zsiráf lesz! Kár, hogy nem pingvin, mert annak rögtön fel tudnám ajánlani a fagyasztót, meg a hűtőt, de akár a pincét is ahol mindig jó hűvös van!:)