Katie's Journey - Step 9: I love Boston!

A tábor utolsó napjaiban sikerült egy jó kis szállást találni Bostonban, és mivel úgy gondoltuk bőven van időnk, így államnéző útra mentünk, egy közel 6 órás átszállásos járatot választva. 18 dolcsiért lehetett egyhetes metró bérletet venni, amit meg is vettünk, hiszen korlátlan utazást foglalt magába, majd elindultunk megkeresni a szállást. Viszonylag kevés eltévedéssel és kérdezősködéssel odaértünk, és nem is kellett olyan sokat várni, míg ráleltünk a kulcsra.
Mivel közel másfél napunk volt, míg baráti körünk találkozott és a hiányzó emberek megérkeztek, így első nap csak egy kis sétát tettünk a belvárosban, majd viszonylag hamar lefeküdtünk. Másnap hatalmas küszködések árán reggel 10után keltünk, elmentünk a boltba kaját venni, végül pedig elindultunk aznapi célpontunkhoz a Harvardra:

Sajnos nem sikerült aznap elcsípnünk egy csoportot sem, így egyedül jártuk végig, utána letámadtuk a könyvtárat netezni, ami viszonylag könnyen ment, hiszen útlevéllel percek alatt megkaptuk a látogató “kártyát”. Kicsit sikerült kipihenni ott magunkat, ami után tettünk egy sétát a környéken, majd bemetróztunk a központba, ahol vettünk fánkot és élveztük a jó időt. Annyira elfáradtunk, hogy már nem volt erőnk visszamenni a Harvardra egy esti koncertre, amit ajánlottak, így másnap jó sokáig aludtunk. Ébredés után összepakoltunk ismét, és elindultunk új szállásunkra. Az egyik szaktársunk, akinek az egyik WOW (World-of-Warcraf) – os barátja ott lakott, felajánlotta otthonát nekünk, így ott húztuk meg magunkat pár napig.  Mikor odaértünk szállásadó kedves barátunk épp akkor jött le, rögtön fel is ismertük, és felvezetett minket lakására, ahol már türelmetlenül vártak minket. Nagy öröm volt a viszont látás. Este az egyik szórakozóhelyről mentünk taxival barátnőnkért, akivel így teljes lett a kör. Bár hulla fáradtak voltunk hajnali 5ig beszélgettünk…Nagyon jó volt viszont látni egymást.
Kaptunk egy kis idegen vezetést, finom vacsikat, és sok vidám percet:

Az első vacsora emlékére:

Egy kicsit a városból:

Voltunk a New England Aquariumban is, ami nagy csalódás volt. Sok szép állatkát láttunk, de nem igazán érte meg a 21dollárt…több mindenre számítottunk, ahhoz képest nem nyújt semmi extrát.

Bostonban úgy 6 napot lehettünk, és felejthetetlen volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és én mindenképpen szeretnék majd visszamenni valamikor!

Katie's Journey - Step 8: I love NH (New Hampshire)!

Közel fél évvel ezelőtt értem földet az USA-ban. Az első New Yorkban töltött éjszakánk ha belegondolunk Newark-i reptéren töltött éjszakánk volt, ahonnan másnap reggel indultunk tovább egy Orford nevű kis városkába. Az este nagyon hideg volt, aludni nem igazán tudtunk, így hajnali 5kor indultunk be New Yorkba, hogy sétáljunk egyet. A reptéri vonat a Penn Station-nél rakott le minket ahonnan nevetségesen rövid idő alatt jutottunk el a Port Authority Bus Therminalhoz. Első megdöbbenésünkre a város már 6kor ébren volt, a rendőr simán átsétált a piroson, az útépítkezés már javában folytatódott, voltak kátyúk és szemétszállítás is :D A busz állomást kb. csak négyszer sétáltuk végig a bőröndjeinkkel, míg telefont kerestünk (persze telefonálni nem sikerült), majd mobilt próbáltunk venni, unlimited international call opcióval, ami mint kiderült Magyarországot nem foglalja magába. Így gyors New York - White River Junction jegy vásárlás után (ami a helyszínen 59dolcsiba fájt, de később visszakaptuk) kerestünk egy kávézót, ahol egyikünk leveleket írt gyorsan, hogy mikor érkezünk pontosan, és ahonnan ketten elmentünk a többi levelezés közben innivalót venni. A busz 8:30 után indult kis késéssel, kamu volt a 8kor kezdődik a beszállás így legyél ott mindenképpen, ráadásul le is fagyasztottak minket az alatt a 4,5 óra alatt, míg megérkeztünk Bostonba. Mehettünk volna géppel is, de ügye a busz volt a megadott közlekedési eszközünk, így nem volt sok választásunk, ráadásul Bostonból egy másik busszal kellett továbbmennünk. Az állomáson épp mosdót hajkurászva összefutottunk az egyik magyar lánnyal, aki velünk együtt dolgozott, majd csatlakoztunk a többiekhez, így már 5en folytattuk utunkat White River Junction felé. Rémesen hideg volt, de a busz legalább jobb volt, mint az előző, több hely volt, és kaptunk pár értékes infót. A táborba pont vacsira érkeztünk meg, ami után gyors fürdés következett és alvás másnap reggelig.

Minden reggel elkéstünk, hiszen a 7:30as kezdés előtt 5 perccel keltünk és 5 lánynak azért mégis több idő mire elkészül. Napi 6 órát dolgoztunk, a többi időben a tóban a stégen süttettük hasunkat, vagy épp sétáltunk a környéken. Voltunk Tiltonban, Weirs Beachen, Plymouthban, Hanoverben és még pár helyen, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A szerda este egyenlő lett a Hanoveri margaritázással, ahova iskola busz vitt és hozott minket, az erdő nem volt más, mint az esti kis összejövetelek, beszélgetések és iszogatások helyszíne :D

Naplemente a tónál:

Kilátás a stégről:

Hanover:

Wiers Beach:

Bradford:

Sok minden történt június 19 és augusztus 23 között: nagyszerű barátságok születtek, utazgatások, beszélgetések, kalandok, vidámság és bulizás. Persze volt pár viharunk is, az egyik maradandó élményt hagyott és ezután garantált gyomorgörcsöt okoz, ugyanis közelebbről is sikerült megismerkednünk egy villámmal, ami pont a mi kis házikónkat választotta aktuális célpontnak. Szerencsénk volt, mert a szagon, kisebb foltozgatni valón, leesett, lerepült, felrepült dolgokon, no meg az ijedségen és a superhero-vá váláson kívül mást nem okozott. Akkor azzal nyugtattak minket, hogy kétszer nem csap ugyanoda…kb. tévedtek, mert alig 1 héttel később a senior hill szenvedett csapást, mikor az egyik villám szépen kettéhasította a fát, amellyel találkozott. Mi azt az estét az ebédlőben töltöttünk, ahova kedvesen behurcolták a matracainkat az ágyainkról, ráadásul emiatt másnap reggel nem késtünk el, sőt!! túl korán is érkeztünk xd

Másnap reggel:

Az utolsó estén talán ha 10-en maradtunk, kis családiasabb hangulatban, éjfél után feküdtünk, pár órás alvás után pedig vittek is minket a buszokhoz. És megkezdődtek utazásaink…

Katie's journey - Step 5: Budapest 1

A vízuminterjú után fennmaradt Pesten az útlevelem, amit május 12-én szombaton kaptam vissza. Mellé még egy kis adózási papírt ( :S ) és még pár tájékoztatót szereztem...valamint csináltattam hűségkártyát (Miles&More), kaptam bőröndre jó kis címkét is.

A dolog ott kezdődik, hogy 12:00- 12:45 közöttre oda kellett volna érnünk a final meetingre, ahol e fent említett jó dolgokat visszakaptuk. DE!!! 9:30as vonattal terveztünk felmenni Pestre, mi ott voltunk, a vonat meg valahol 15percces késéssel. 11:40re már fent is voltunk, onnan elmentünk letenni a dolgainkat, majd elkezdődött a kaland...miért kaland? Mert: villamosra fel, le, fel, buszra fel, le másik buszra fel...13:40 úticél... Nos, szombat lévén, meg nem tiszta felvilágosítás lévén, no meg nem Pestiek lévén kicsit kalandosan találtuk meg a helyes járatot (köszönet a srácnak, akinek 20 perccel később a Déliben kellett volna lennie, és ugyanarra ment, mint mi. ha ő nem lett volna, akkor még egy darabig nem értünk volna oda). Aztán 4-5 óra fejtágítás után elindultunk, hogy elkísérjük egyik szaktársunkat az állomásra, mi meg megbeszéltük, hol találkozunk később...a visszaút könnyebb volt, bár a buszsofőr pont akkor indította el a motort, mikor mi a hátsóajtóhoz léptünk, így gyors felszállás után már indultunk is. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a Kelenföldi csatlakozó villamost pont elment előttünk, így nem volt más választás, mint a következőre feltenni egyedül azt, akit kísértünk (és aki még akkor nem tudta, hogy jobb lett volna maradnia, hiszem ellopták a vezetéket és át kellett szállnia a személyvonatra és 10kor még Győr közelében sem volt, pedig a fél8-as vonattal ment - volna ). Ekkor már fújt a szél, és borult az ég. 

Kis metrózás és villamosozás után elsőre megtaláltuk a helyet, ahova ment a barátnőnk vacsorázni a "céggel". Mi pedig visszaszálltunk a következő villamosra és enni mentünk. 10 körül találkoztunk újra :) Ekkor kezdődött az igazi móka...de nem a dolgainkért való visszaút miatt. Csendben átöltöztünk, leléptünk és elmentünk a Szimplába (már csepegett kicsit), ott találkoztunk egy New York-i sráccal, aki felajánlotta, hogyha szólunk neki, mutat majd pár helyet, aztán átmentünk a Morissons2be (ekkor már esett rendesen). Majd megbeszélés, hogy fél3kor találkozó a ruhatárnál (az ottani emberek-alkalmazottak- eléggé nevezzük úgy udvariatlanok és nem tudják mi a vendégek kulcsfontosságú szerepe.) Persze senki nem nézte az órát, és 45körül sikerült csak odaérni, de akit vártunk annak meg az órája nem működött, így 3kor sikerült csak elindulni. Aztán rossz irányba tartó metrózás, majd "részegellenőrbácsi" útmutatása, hogy majd a 907-es buszra kell szállni, majd elváltunk, hogy egy valaki megkeresse honnan indul a busz, a másik három meg elhozza a dolgokat, hogy elérjük az első vonatot, ami ügye Kelenföldről indul...mire megtettük az oda-vissza utat szétáztunk, majd csurom vizesen ültünk a 918-as járaton, ami elvitt minket...ugyanis, mint kiderült a 907-es nem létezik...épp elértük a vonatot.

Megérkezés után az elválásban a legfurább: New Yorkban találkozunk! Igen, ott...a barátnőnk már kint is van, és ott vár minket, persze, előre láthatólag az a New Yorkban találkozunk szept. 1-re fog esni, de beszéltük még Bostont is...

Oh, és igen! Meg van a bőrönd. Anyunak vettem szülinapi táskát, amikor is a boltban megláttam picurkámat és beleszerettem....