Kicsit kalandosan kezdődött az újabb budapesti út…úgy volt, hogy egy nappal korábban felmegyek Pestre és onnan indulok majd tovább a reptérre, de kicsit megviselt vmiért a gondolat és inkább maradtam otthon. Az egész pikantériája az volt, hogy másnap elméletileg már reggel 7re ott kellett volna lenni a reptéren. De jött a felmentő sereg és másnap reggel (vagyis inkább hajnalban) kocsival vittek fel minket.
Pár infó azoknak, akik a reptérre akarnak kijutni kora reggel: nem olyan egyszerű mutatvány. Budapest területéről kb. 1-1,5 óra tömegközlekedéssel, saját kocsival értelemszerűen akár rövidebb is lehet, viszont a reptéren parkolási, és egyéb felmerülő nehézségek miatt nem minden esetben előnyős azt választani. Vidékről feljutni, ha nem egy nappal korábban indulunk szinte lehetetlenség, mert sokszor az első járatok sem érnek megfelelő időben fel ahhoz, hogy biztonsággal el lehessen érni egyes gépeket…aztán még meg sem említettem az átszállásos mutatványokat.
Nekünk szerencsénk volt. Alig másfél óra alatt felértünk kocsival Pestre…a check-in-nél volt segítségünk is, aminek nyújtója nem viselkedett teljesen normálisan velünk. Nem volt éppen túl kedves, de azért segített…a bőröndökkel sem volt sok problémánk, hiszen súly alatt voltunk, igaz ehhez az is hozzájárult, hogy átkerült egy adag cipő az én bőröndömbe. Szóval a csomagfeladásnál már kedvesebb hölgyet fogtunk ki, aki elmagyarázott mindent, és utána már nem volt sok dolgunk. Mivel időnk, mint a tenger volt a beszállásig, ezért meghívott minket a kedves “sofőrünk” egy teára :)
Majd jött a búcsú, hiszen el kellett indulni a biztonsági ellenőrzéshez…kicsit fura volt, hogy azon a ponton túl már nem lehetett szabadon visszafordulni, és ott tudatosult igazán először, hogy most három hónapig nem láthatjuk kicsiny kis hazánkat…
