Viszont

Soha nem voltam kitűnő nyelvtanból,ennek ellenére a négyesem meg volt, de valami oknál fogva egyre jobban zavar az, ami kis hazánk nyelvével történik. Azt még simán lenyeltem, hogy a barátaim nem tudták megmagyarázni mit is jelent a lol (laught out loud), mikor rákérdeztem, hogy miért használják, nem tudtak rá épkézláb választ adni. Aztán elkezdtek még jobban terjedni a rövidítések (most főként smr-re, msn-re és a különböző közösségi oldalakra gondolok), melyek ma már az élőbeszédben megjelentek. Elfogadtam, sőt én is használni kezdtem pár rövidítést (az egyetemen sajnos nem olyan könnyű jegyzetelni, és muszáj kitalálni valamit, ami itthon is átragad az emberre), mint a "h" - t a "hogy" helyett, vagy a "v"-t (v.-vagy, vki-valaki, vmi-valami...stb.) helyett. De amit az elmúlt napokban tapasztaltam, az nagyon meglepett. Mintha a használt szókincs elkezdene korlátozódni. Nem elég, hogy a tévében a drága bemondók elfelejtik, hogyan is kell ragozni, a toldalékokat helyesen használni és az "abban"-ból "abba" lesz/lett folyton, de már azt is el kell viselni, hogy egyre többször mondják ki/hangzik el a "viszont".

Tegnap este Gyilkos számokat néztem a TV2-ön, és egymás utáni három mondatban is elhangzott, hogy viszont így, úgy, amúgy... Ma reggel is bekapcsolom a tv-t és mit hallok, megint azt, hogy viszont. Megnyitok egy cikket, mit látok: viszont, figyelem a mellettem levő embereket, mit mondanak ki a legtöbbet?: viszont! Kérem szépen, a magyar nyelv gyönyörű, rengeteg szó alkotja, és minimum három szóval is lehet helyettesíteni. A halálom, mikor azt hallom: "De viszont", ugyanis a kettő nagyjából üti egymást. Vagy az egyiket, vagy a másikat tessék használni. A szakdolgozatban is a bírálási szempontoknál meg van adva, "minél változatosabban használja/alkalmazza a nyelvet, és szakszavakat". Nem lehet mindenkinek egyetemi diplomája, rendben. De magyar nyelvtant mindenki tanul minimum 8 évig, ha gimnáziumba, vagy esetleg szakmunkásba megy, még ott is vannak magyar órák, tehát már 10 évnél tartunk. Ennyi év magyar nyelvtan tanulás után mindenki csak úgy elfelejti, eltemeti, kidobja a kukába, amit tanult??? Ne tegyük már ezt.

Halálom, mikor olvasom a magyartalan mondatokat, közben nekem adtak egyest (igen, egyszer volt ilyenem is) tollbamondásból, melyet a következő dolgozatnál négyesre (pontosan, három jegyet javítottam, és csak az kellett, hogy magamra hallgassak, és ne a padtársam irományát figyeljem) írtam. Sokszor nem tudom eldönteni, mit is akarnak nekem írni. Ezek után csodálkozik is valaki, hogy a magyar fiatalok szövegértése a béka feneke alatt van??? Azon miért nem gondolkozott még el senki (jó hangosan), hogy vajon nincs-e köze annak, hogy a ma használt rövidítésektől sok fiatal nem tud elvonatkoztatni? Nekik lassan az a normális, (sajnos) ami másoknak egy kódfejtéshez hasonlító feladat. Állítom, hogyha azon a "nyelven" írná valaki a szövegértéshez az olvasnivalót rögtön megnőne azok száma, akik értik is, amit elolvastak. Pedig a magyar nyelv akár milyen bonyolult (tudomásom szerint a világon a legnehezebben megtanulható három nyelv között található) is, nagyon szép.

Mindezt úgy mondom, hogy még csak most leszek 23 éves. Ezért az én fogadalmam: egy hétig nem mondom ki azt a szót, hogy: viszont. Amennyiben meg kell tennem, minimalizálom, 7 napon keresztül, minden 24 órában csak egyszer ejtem ki a számon.

Kiabálós néni vs gyalogosok

Az elmúlt hetekben többször is előfordult, hogy a Győrben a Baross út elején sétálva összefutottunk egy nénivel. Először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hangosan beszél (ez még oké lenne), aztán észrevettük, amint a biciklisek után eredt kiabálva. Én sem értek egyet azzal, hogy valaki a Baross úton a sok járó-kelő között biciklizzen, de a nő nem csak a kerékpáros és a saját életét veszélyeztette, hanem másokét is. Megmarkolta szerencsétlen kerékpárt, és ha nincs észnél az ember komoly bajok is eshettek volna.

Tegnap a néni helyet váltott. Az Arany János utcában futottam össze vele (szerencsére mint az út túloldalán közlekedő gyalogos). Eléggé zabosnak tűnt, és kommentált pár dolgot (nem idézném). Egyszercsak fogta magát és kilépett egy másik gyalogos elé. Szerencse, hogy senki nem törte össze magát. Nem tudom, hogy a többi győri miként viseli, de az a néni, nagyon veszélyes, és ajánlom a nagy ívben történő elkerülését.

Elkészült!!!

Alig egy hét kellett ahhoz, hogy az öcsém szobája elkészüljön. Végül is megérte a sok munka, mert nagyon jó lett.

Az ágy összeszerelése utáni nap reggelén az öcsém vendégeket kapott, vagyis ágyfoglalókat. Jó fél órát feküdtünk, ültünk ott a srácokkal, és megbeszéltük az aznapi teendőket, ami szerencsére csak az ablakok festése volt.

A szoba nagyon szupi lett, még akkor is, hogy a takarítás legnagyobb része rám hárult, és csütörtök 4 után egészen éjfélig tartott. De legalább aludtam egy jót tegnap:)

Ott vagyunk már?

Vagyis inkább mikor lesz vége???? 6 ÓRÁNÁL TÖBBET AKAROK ALUDNI!!!

Szorgos hangyák kicsiny kis csapata egy verőfényes nyári délután munkának láttak.

A kezdet: hogy is kell összerakni az új lámpát

A kezdet: a szoba kiürítése a lakás többi helyiségének kárára (még szerencse, hogy az ágyam melletti fotelba gyűjtöttem a ruháimat pár napig, mert így egy hetes váltóruhám van annak ellenére, hogy nem férek a szekrényemhez)

A munka: 1 fázis, régi festék eltávolítása

A munka: 2 fázis, a gipszkarton helyre rakása

A munka: 3 fázis, a gipszkarton a helyén, de szép az a boltív:)

A munka: 4 fázis, festés után: fehér falak

A munka: 5 fázis, festés után: ügye, hogy jobb a kék?

A szerelés: 1 fázis, kell egy ágy:) (gyorsan sikerült még úgy is, hogy a csavarok egy része "elbújt" és csak később került elő)

A szerelés: 2 fázis, a karnis felszerelése (másodszori próbálkozásra siker)

Az álmennyezet:

És az ablakok még nincsenek a helyükön, épp festés alatt állnak:S = még egy rumlis este:S. De jó hír, hogy az ajtó ezúttal sokkal rövidebb idő alatt került át a másik oldalra (pár éve befelé nyílóra varázsolták, most visszatették kifelé nyílóra.

Ahogy teltek az órák, napok a csúf szobából egy palota lett:)

folyt. köv.

Felhők az égen

Tegnap fényképeztem őket a Rába parton Győrben. Nagyon szép volt az ég, csak kár, hogy annyira lehűlt a levegő.

P.S. I love you

Épp most néztem meg a filmet. A halhatatlan szerelem volt a középpontban. Nagyon jó ötlet, hogy a haldokló férj leveleket ír, melyeket halála után kap meg a szomorú özvegy. Szerintem ezek a levelek sokat tudnak segíteni abban, hogy valaki tovább tudjon lépni.

Gerald Butler az egyik kedvenc színészem, és szeretem a stílusát, ahogy játszik. Igaz eddig még nem láttam sok filmjét, de lépésről lépésre kell haladni.

Szerintem ő tipikusan az a férfi, akinek jól áll pár plusz kiló, vagyis nekem jobban tetszik úgy:)

Ebben a filmbentetszett a játéka, valamint az általa énekelt dalok is. Nem az az aranytorkú, de aranyos. Mellesleg megjegyezném, Gerald skót, nem ír, de jól játszotta.

Nem Gerald Butler, de nagyon tetszik a témája:

Már vagy egy éve meg készültem megnézni ezt a filmet, de meghalt valaki, aki olyan volt mintha az apukám lenne, és onnantól kerültem az ilyen típusú filmeket. Az elmúlt egy évben szinte kivétel nélkül csak vígjátékokat néztem. De tudom, most már tovább kell lépnem. Leírni könnyű, megtenni nem. Amit apámtól nem tanultam meg, azt a Csabitól igen. Mint utólag megtudtuk ő is úgy tekintett ránk mintha a gyerekei lennénk. Még elevenen él bennem a kép, mikor egy hosszú út után először hozzánk jött el. Sokszor kedve se volt hazamenni. Soha nem felejtem el, mikor minket hívott fel, hogy "akkor ezt most hogyan is kell", mikor a számítógépén nem értett valamit. Mindig emlékezni fogok a pillanatokra, mikor nevettünk, egyik laptopról a másikra adatokat másoltunk...

De ügye tudjuk: minden nap véget ér valami, és elkezdődik egy új dolog:

És akkor mostantól mindenki újra a "Don't worry, be happy" énemet fogja látni, és azzal is fog találkozni.

Elegem van..........

Mert együttérzek vele:

Velük is. Ismerem az érzést:


Nem hagyom magam legyőzni:P