Viszont

Soha nem voltam kitűnő nyelvtanból,ennek ellenére a négyesem meg volt, de valami oknál fogva egyre jobban zavar az, ami kis hazánk nyelvével történik. Azt még simán lenyeltem, hogy a barátaim nem tudták megmagyarázni mit is jelent a lol (laught out loud), mikor rákérdeztem, hogy miért használják, nem tudtak rá épkézláb választ adni. Aztán elkezdtek még jobban terjedni a rövidítések (most főként smr-re, msn-re és a különböző közösségi oldalakra gondolok), melyek ma már az élőbeszédben megjelentek. Elfogadtam, sőt én is használni kezdtem pár rövidítést (az egyetemen sajnos nem olyan könnyű jegyzetelni, és muszáj kitalálni valamit, ami itthon is átragad az emberre), mint a "h" - t a "hogy" helyett, vagy a "v"-t (v.-vagy, vki-valaki, vmi-valami...stb.) helyett. De amit az elmúlt napokban tapasztaltam, az nagyon meglepett. Mintha a használt szókincs elkezdene korlátozódni. Nem elég, hogy a tévében a drága bemondók elfelejtik, hogyan is kell ragozni, a toldalékokat helyesen használni és az "abban"-ból "abba" lesz/lett folyton, de már azt is el kell viselni, hogy egyre többször mondják ki/hangzik el a "viszont".

Tegnap este Gyilkos számokat néztem a TV2-ön, és egymás utáni három mondatban is elhangzott, hogy viszont így, úgy, amúgy... Ma reggel is bekapcsolom a tv-t és mit hallok, megint azt, hogy viszont. Megnyitok egy cikket, mit látok: viszont, figyelem a mellettem levő embereket, mit mondanak ki a legtöbbet?: viszont! Kérem szépen, a magyar nyelv gyönyörű, rengeteg szó alkotja, és minimum három szóval is lehet helyettesíteni. A halálom, mikor azt hallom: "De viszont", ugyanis a kettő nagyjából üti egymást. Vagy az egyiket, vagy a másikat tessék használni. A szakdolgozatban is a bírálási szempontoknál meg van adva, "minél változatosabban használja/alkalmazza a nyelvet, és szakszavakat". Nem lehet mindenkinek egyetemi diplomája, rendben. De magyar nyelvtant mindenki tanul minimum 8 évig, ha gimnáziumba, vagy esetleg szakmunkásba megy, még ott is vannak magyar órák, tehát már 10 évnél tartunk. Ennyi év magyar nyelvtan tanulás után mindenki csak úgy elfelejti, eltemeti, kidobja a kukába, amit tanult??? Ne tegyük már ezt.

Halálom, mikor olvasom a magyartalan mondatokat, közben nekem adtak egyest (igen, egyszer volt ilyenem is) tollbamondásból, melyet a következő dolgozatnál négyesre (pontosan, három jegyet javítottam, és csak az kellett, hogy magamra hallgassak, és ne a padtársam irományát figyeljem) írtam. Sokszor nem tudom eldönteni, mit is akarnak nekem írni. Ezek után csodálkozik is valaki, hogy a magyar fiatalok szövegértése a béka feneke alatt van??? Azon miért nem gondolkozott még el senki (jó hangosan), hogy vajon nincs-e köze annak, hogy a ma használt rövidítésektől sok fiatal nem tud elvonatkoztatni? Nekik lassan az a normális, (sajnos) ami másoknak egy kódfejtéshez hasonlító feladat. Állítom, hogyha azon a "nyelven" írná valaki a szövegértéshez az olvasnivalót rögtön megnőne azok száma, akik értik is, amit elolvastak. Pedig a magyar nyelv akár milyen bonyolult (tudomásom szerint a világon a legnehezebben megtanulható három nyelv között található) is, nagyon szép.

Mindezt úgy mondom, hogy még csak most leszek 23 éves. Ezért az én fogadalmam: egy hétig nem mondom ki azt a szót, hogy: viszont. Amennyiben meg kell tennem, minimalizálom, 7 napon keresztül, minden 24 órában csak egyszer ejtem ki a számon.