Őszintén megvallva egy héttel ezelőtt épp "ünnepeltem"/ nyugodtan dőltem hátra, hogy most alkalmam lesz elkezdeni a szakdolgozatomat, ugyanis befejezem a szakmai gyakorlatomat. De ügyebár "Ember tervez, Isten végez", vagy éppen Murphy-törvény alapján nem ez lett.
Tegnap (csütörtökön) az utolsó napom hirtelen az első lett. Reggel vidáman mentem dolgozni, hogy "na ma végzem, holnap már szakdogát írok". 10 óra után elment az internet és meghalt a telefon az irodában. Telefon T-seknek, erre ők kitalálják: "Nem fizették be a számlát", válasz erre: "Ilyet ne mondjon, itt a kezemben a füzet, 8-án lett kifizetve", erre ők: "Akkor nem tudjuk", vagy valami hasonló válasz (nem én beszéltem velük, ezért nem tudom mi volt a válasz). Sebaj, a munkámhoz már nem kell egyik sem, úgyis átakarok még nézni valamit-gondolat. Elintéztem még pár telefont, hogy az aktuális munkámat lezárjam. Rendeltünk pizzát ebédre, és arról beszélgettünk hazamegyünk, ha nem lesz internet. Betoppan a rendszergazda, telefonál...semmi. Elkezdi átnézni a gépeket, pont mikor visszatért a főnök az irodába. Már majdnem ott tartottunk, hogy mindenki hazamehet, megegyeztünk mindenben. Aztán megcsörren az órák óta halott telefon, hirtelen visszajön a net. Kiderült vonal hiba volt, ezért volt halott a rendszer.
Leülök gépemhez, és szólnak 12:45-kor, hogy : "1-re ott kell lenned a tanárnőnél!". Gyors eligazítás, főnök megszólal: "Még van hat perce a felvilágosításra", aminek persze nem érünk a végére, mert indulni kell nehogy elkéssek. A főnököm úgy döntött elkísér, útközben további információkat oszt meg velem. A legfontosabb infó: "Megkértem a tanárnőt, hogy találjon ki valamit, hogy itt maradjon még". Alig egy órás beszélgetés a tanárral (közben főnök lelép ebédelni), és minimum egy kilónyi elcipelendő anyag után elindultam vissza az irodába. Ekkor jött a nap következő meglepetése: szakadó eső, semmi ernyő (mert az a másik táskámba maradt). Irány vissza az irodába - még jó, hogy ott volt a kötött felsőm, aminek van egy kapucnihoz hasonlítható valamije, amivel csökkenteni tudtam a megázás mértékén. Az irodában persze mindenki: "Na??". Megkérdezték tőlem: "Nagyon utálsz?", én: "Kérdezd meg 2 hét múlva!". Miért két hét? Mert a munka 2 hétre szól, és utána már lesz időm szakdolgozatot írni.
Szerencsére nem kell Pestre rohangálnom, mert sikerült megbeszélnem az ottani kontakttal, hogy telefon, illetve internet beiktatásával tartsuk a kapcsolatot, mert a feladatot már elmagyarázták (de azért telefonon 28+ percnyi beszélgetés közben, ismételten elmondták ugyanazt). Így most van két hetem, hogy megcsináljam a munkát (ami nem is olyan könnyű), és a mai nap elhatározásommal ellenben, semmi sem vitt rá, hogy foglalkozzak is vele...Na jó, mikor telefonon beszéltem az illetővel, akkor "lapozgattam" a fájlok között, illetve reggel is bele néztem az anyag áradatba. Remélem sikerül jól megoldanom a feladatot, és meg tudom írni a szakdolgozatot, és pihenésre is jut időm mielőtt jönne a záróvizsga és az arra történő felkészülés...
Tegnap (csütörtökön) az utolsó napom hirtelen az első lett. Reggel vidáman mentem dolgozni, hogy "na ma végzem, holnap már szakdogát írok". 10 óra után elment az internet és meghalt a telefon az irodában. Telefon T-seknek, erre ők kitalálják: "Nem fizették be a számlát", válasz erre: "Ilyet ne mondjon, itt a kezemben a füzet, 8-án lett kifizetve", erre ők: "Akkor nem tudjuk", vagy valami hasonló válasz (nem én beszéltem velük, ezért nem tudom mi volt a válasz). Sebaj, a munkámhoz már nem kell egyik sem, úgyis átakarok még nézni valamit-gondolat. Elintéztem még pár telefont, hogy az aktuális munkámat lezárjam. Rendeltünk pizzát ebédre, és arról beszélgettünk hazamegyünk, ha nem lesz internet. Betoppan a rendszergazda, telefonál...semmi. Elkezdi átnézni a gépeket, pont mikor visszatért a főnök az irodába. Már majdnem ott tartottunk, hogy mindenki hazamehet, megegyeztünk mindenben. Aztán megcsörren az órák óta halott telefon, hirtelen visszajön a net. Kiderült vonal hiba volt, ezért volt halott a rendszer.
Leülök gépemhez, és szólnak 12:45-kor, hogy : "1-re ott kell lenned a tanárnőnél!". Gyors eligazítás, főnök megszólal: "Még van hat perce a felvilágosításra", aminek persze nem érünk a végére, mert indulni kell nehogy elkéssek. A főnököm úgy döntött elkísér, útközben további információkat oszt meg velem. A legfontosabb infó: "Megkértem a tanárnőt, hogy találjon ki valamit, hogy itt maradjon még". Alig egy órás beszélgetés a tanárral (közben főnök lelép ebédelni), és minimum egy kilónyi elcipelendő anyag után elindultam vissza az irodába. Ekkor jött a nap következő meglepetése: szakadó eső, semmi ernyő (mert az a másik táskámba maradt). Irány vissza az irodába - még jó, hogy ott volt a kötött felsőm, aminek van egy kapucnihoz hasonlítható valamije, amivel csökkenteni tudtam a megázás mértékén. Az irodában persze mindenki: "Na??". Megkérdezték tőlem: "Nagyon utálsz?", én: "Kérdezd meg 2 hét múlva!". Miért két hét? Mert a munka 2 hétre szól, és utána már lesz időm szakdolgozatot írni.
Szerencsére nem kell Pestre rohangálnom, mert sikerült megbeszélnem az ottani kontakttal, hogy telefon, illetve internet beiktatásával tartsuk a kapcsolatot, mert a feladatot már elmagyarázták (de azért telefonon 28+ percnyi beszélgetés közben, ismételten elmondták ugyanazt). Így most van két hetem, hogy megcsináljam a munkát (ami nem is olyan könnyű), és a mai nap elhatározásommal ellenben, semmi sem vitt rá, hogy foglalkozzak is vele...Na jó, mikor telefonon beszéltem az illetővel, akkor "lapozgattam" a fájlok között, illetve reggel is bele néztem az anyag áradatba. Remélem sikerül jól megoldanom a feladatot, és meg tudom írni a szakdolgozatot, és pihenésre is jut időm mielőtt jönne a záróvizsga és az arra történő felkészülés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése