2 év :(

Két éve azt a kérdést tette fel az egész család, hogy miért éppen ő??? Két éve március 12-én hagyott itt minket, és 13-án tudtuk meg.
Miért mindig a jók mennek el? Két év után is hatalmas az űr! Sok mindent megtanultam tőled. Nagyon hiányzol!




(Be kell vallanom, hogy a diplomaosztómon én is így éreztem)

Az öcsém vásárol, azaz az impulzus vásárlás iskola példája

Az elmúlt években szép csendben figyeltem, ahogy a nálam két évvel fiatalabb öcsém a felnőttek sorába lép. Befejezte a sulit, letett egy szakmát nagyon szép eredménnyel, dolgozott egy kicsit, majd egy jó darabig kényelmesen csücsült és a munkanélküliek táborát szaporította mígnem dolgozni nem kezdett. Míg nem dolgozott anyu igyekezett "ellátni", majd miután végre az öcsém megkapta első fizetését ez már az ő dolga lett volna...(igen csak lett volna).

Az öcsém az első fizetéséből felújította a ruhatárát, aminek elsőre nagyon is örültünk, hiszen nem nekünk kellett havonta pótolni a szétszakított felsőket és gatyákat, meg cipőket, aztán már a fejünket fogtuk. Vett magának egy telefont...80000Ft-ért (ennyit a havi fizetésről). Aztán a következő hónapban már rögtön fizetés után kölcsönkért tőlünk, hogy ez kell, az kell, fizetését már valamire elköltötte (?) már nem emlékszem mire...majd kb. két hónapig ez megismétlődött és el lett felejtve, egészen mostanáig.

Múlt héten az öcsém fogta magát és eladta a számítógépét, a belőle kapott pénzből még aznap vett egy tablettet.

Persze nem jött be neki a gép, illetve volt pár kifogása, így másnap nekünk kellett visszavinni.

Ma délelőtt egy telefonjához való füldugóval gazdagította magát. Estére meg következett a legújabb találmánya: új telefon kell. Ki is nézett magának egy Sony Ericson-t. Kirohant a szobájából, elkérte a laptopom, megnézte a szolgáltatók honlapját, majd felajánlotta, hogy kísérjem el, aztán meggondolta magát és elrohant. Vagyis, kevesebb mint fél óra alatt eldöntötte, hogy megvásárol egy mobiltelefont mely több, mint 50000Ft-ba kerül.......

A legnagyobb poén az egészben, hogy alattunk egy mobiltelefonos üzlet található, ahol van kedvezményünk is, de neki ma, most rögtön, de azonnal kell megvásárolnia azt a telefont. Mikor hazaért közölte nem sikerült a vásárlás, mert nem volt az üzletben az a típus (Hála a jó Istennek) de azért vett magának egy felsőt (olcsóbb, mint a telefon). Viszont az pozitívumként róható fel, hogy az elhamarkodott döntés ellenére is márkahű maradt volna, hiszen az előző telefonja is (vagyis még a jelenlegi telefonja, mert lehet használni, csak a töltő csatlakozójával vannak problémák) Sony.

Most szerencsénk volt, de ez nem mindig van így. Egyszer a boltban is ad-hoc módon fogta belevágta a kosárba a zacskós levest, majd mellé tett még pár dolgot, pedig csak azért mentünk, hogy lisztet és cukrot vegyünk, illetve tejet és valami zöldséget (oké, ritka ha ketten megyünk boltba napi fogyasztási cikkeket és hasonló alapszükségletű dolgokat vásárolni - kb. 100-ból 1 - így sejthettem volna, más is lesz a dologból, de mikor elindultunk itthonról, akkor a zacskós levesről nem volt szó).

Végeztem, avagy az új kezdet!!!!

Huh, annyi minden történt velem mióta utoljára "jelentkeztem itt". Mint korábban írtam november 8-án leadtam a szakdolgozatomat, melyre a külső, belső bíráló és a bizottság is 5-öst (jelest) adott. Annyira örültem neki, hiszen a szívemet, lelkemet beletettem.
December 13-án megírtam a záró vizsgát, ami sikerült, így 15-én mehettem védeni. A védés is összejött, így lediplomáztam, és jelentkezhettem Mester képzésre, ahova szerencsésen felvettek...:)

A védés 9kor kezdődött és én voltam az első...utálok első lenni, de nagyon. Valamikor 13 óra körül volt az "eredményhirdetés", ahol is közgazdász kollégákként köszöntöttek minket. Amíg várakoztunk volt időnk beszélgetni, és kreatívkodni, melynek eredménye részünkről egy "teknős" lett.

Az eredmények megismerése után következhetett a vásárlás. Megígértem magamnak, ha sikerül a védés és lediplomázom veszek magamnak egy porcelán babát. Gyönyörű.

Mivel én jelentkeztem mesterre, így néhány szaktársammal/barátommal, előrehozottan vizsgáztunk. A rendes ZV most volt a múlt héten, a védés meg ezen a héten. Ezúton is GRATULÁLOK minden frissen végzett szaktársamnak, kollégámnak, kolleginámnak!!! (Bocs, de én kifejezetten örülök, hogy még decemberben letudtam, így képletesen a fa alá tehettem a diplomámat.:))

Huhhhh

Az elmúlt pár hét kicsit szellemesre sikeredett. A sors durva fintora (vagy inkább az én lustaságomé), de pár hét alatt gyorsan lezavartam a szakdoga írást, és ma le is adtam. A tanárnak megírtam pénteken köttetem, erre szombatra írt vissza, hogy minden rendben, de ma kitalálta azért az alcím kinézhetne másként is...(mi van???) jó párszor látta, és ma szól róla??? Szerencsére mondta, hogy ez nem számít, mindegy elfogadja. Tehát szakdoga frissen kötve leadva...

Amúgy kis nem túl fontos információként megemlíteném, hogy a múlt héten csütörtökön, mikor befejeztem szakdogámat nagy örömömben vettem egy 1000 db-os, nem egy óra alatt kirakható puzzle-t (ami ismeretlen technikai okok miatt csak 999 db-ból áll, és nem nevezhető játéknak bizonyos EU-s előírások miatt...heh, jó tudni). Szombaton öcsém kitalálta az éjszakás hete után, hogy akkor segítenek kirakni...ő 1 óra múlva feladta, de legjobb haverjával (oké, oké ő már hivatalosan is közös barát, vagyis valami hasonló) munkálkodtunk rajta. Az este vége az lett, hogy a kirakós nem lett kirakva, de sokat haladtam/haladtunk. (Na jó, ezt azért említettem meg, mert történt még pár dolog, de gonosz vagyok és nem mondom el senkinek sem:P:P) Végig néztem a Fridát (Salma Hayek tökre hasonlít rá. Bocsi, de a film nem igazán tetszett. A következtetésem, hogy a legtöbb tehetséggel megáldott művész rengeteget szenved életében, nincs nekik könnyű dolga, és valószínűleg ez az, ami hozzásegíti őket műveik megalkotásához. Szeretem a festészetet, de Frida művei...nem lehet szavakkal leírni őket. Ja végre voltunk Bécsben - erről majd még írok, mert felejthetetlen nap volt!)

És a lényeg: mostantól december végéig tessék nagy adag mázlikat sugározni felém, hogy elfogadják a szakdogám, a gyakorlati beszámolóm, meg legyen a záróvizsgám, és sikeredjen az államvizsgám....

Ősz a városomban

Ősszel születtem, valószínűleg is ezért tetszik ez az évszak. Múlt héten gyakorlati beszámoló leadása után hazafelé fényképeztem párat a Radó szigeten.

A KÉPEKET MÁSOLNI TILOS!!! / DO NOT COPY THE PICTURES!!!

A szeretet ereje

Pénteken nagyon rám ijesztett a tengeri malacom. Egész nap nem evett semmit, hangtalan volt, bekucorodott az egyik sarokba, és ment a hasa is. Hajnalig fenn voltam vele, itattam, és próbáltam etetni.

Másnap kora reggel a helyzet még mindig változatlan volt, de pozitívum volt legalább, hogy fogyott egy kis paprika (2-3 harapásnyi). Ekkor "fény gyúlt az agyamba", irány a bolt venni neki uborkát (ugyanis az ubi a kedvence, ha azt nem eszi akkor nagy baj van)!!! Mindenesetre anyut beizzítottam, hogy lehet állatorvoshoz kell menni, ő értesítette a dokit.

A boltból visszatérve jó alaposan, forró vízzel átmostam az uborka héját, egy részét eltávolítottam, majd betettem a kis manómhoz. A reakció szívmelengető volt, azonnal rácsapott, mint a cápa, vagy a piranha a húsra...Délutánra jobban lett, semmi hasmenés, életkedv visszajött.

Vasárnap már répát is evett, és a tápjához is hozzányúlt rendesen. Estére már semmi baja nem volt, ismételten bevetette a "hang effektust", hogy kaját kapjon.

Valamikor szombaton/vasárnap, jó sokáig a karjaimban tartottam, és elmondtam neki mennyire szeretem, mennyire fontos ebben a családban. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy rohamosan javul az állapota. Szerencsére se tegnap, se ma nem volt semmi baja...sőt! Elevenebb mint valaha, és most egyáltalán nem zavar, mikor a "hang effekteket" adja.

Eladásösztönzés, avagy hogyan próbáljuk meg lebeszélni a leendő vásárlót a vásárlásról

Ezt is megéltük....

Néhány hete, talán két hónapja is van, hogy az egyik kedves barátnőmmel megbeszéltük megnézzük a Queen balettet. Ki is néztük okt. 14-ét, és ma izgatottan mentünk jegyet venni...

Jegypénztár: 12:00
Sorra kerülünk pár percnyi várakozás után. Előadom a jegypénztárosnak, hogy okt. 14-re három jegyre lenne szükségünk.

Pénztáros: Csak az utolsó sorba van jegy....(kis szünet), de inkább azt ajánlja, most ne vegyünk jegyet, hanem menjünk vissza kedden, vagy szerdán és próbáljuk meg akkor, addigra biztos lesznek olyanok akik lemondják...

Egy kis diskurzus arról, mi legyen...: De mi látni akarjuk

Pénztáros: Most ne vegyünk, majd kedden, vagy szerdán, esetleg előadás előtt menjünk oda és vegyünk jegyeket, és majd ad lépcsőjegyet ha más nem maradt...

Mi nem akarunk lépcsőn ülni!!!

Pénztáros: Vegyenek bérletet. Pl. Itt az Egyetemi bérlet, 8000 Ft....(nézi, nézi), ja de abban nincs benne a Queen balett. Akkor legyen ez a másik (10000 Ft).

Mi csak a balettet szeretnénk...

Pénztáros: Pedig a bérlet jobb...

Nem lehetne lefoglalni a jegyeket???

Pénztáros: Nem erre nincs lehetőség, sőt arra sem hogy megvegyük és visszaváltsuk, mert neki el kell adni az összeset...(pfff. Hazudott, mert a honlapjukon világosan fent van van lehetőség jegy foglalásra nemcsak telefonon, de személyesen is!!! Sőt személyes jegyvásárlás esetén 5% kedvezmény jár!!! )

Oké, akkor majd visszajövünk jövőhéten.

Pénztáros: Ha bérletet akarnak menni, akkor azt ott a szervezésnél leheta másik oldalon.

Színház előtt, kis csapat megfogyatkozik, ketten maradunk.
De mi már nagyon látni akarjuk. Bármi áron. Erre eszembe jut, hogy kérdezzük meg van-e jegy szerdára (okt. 13).
Újabb várakozás, néni telefonál -> Persze jöjjön szerdán a jegy itt várja! (Mi van??? Akkor most hogy van ez a nincs jegyfoglalás???)...Sorra kerül az előttünk levő csaj, aki utolsó sorba kap 4 jegyet, a szerdai napra...kis kétségbeesés, hogy most mi lesz.

Pénztáros: Mégsem akarnak bérletet?

Nem. Van három jegy szerdára?

Pénztáros: Van a 17. sorba...(jobb mint a 21)

Tökéletes megvesszük!!

Pénztáros: Biztos? Nem szeretnének inkább bérletet?

Nem. (Már készítjük a pénzt)

Pénztáros: 5100 Ft! (kicsit szomorú)

Egybe fizessük, vagy külön... (pénztáros néni kétségbeesik, hogy mi van nem akartok fizetni? vagy hasonló), Egybe fizetjük, pontosan az összeget, és adunk aprót (hiszti nélkül is), pontosan annyit, amennyibe a jegy kerül. :)

Összefoglalva: jegyet akartunk venni, megpróbált lebeszélni róla a pénztáros. A bérlet nem jött össze, de mikor látta akkor is inkább azt tanácsolta, hogy ne vegyünk jegyet, hanem menjünk vissza a jövőhéten, hátha lesz még jegy. De mi elértük a célunkat, és vettünk/kaptunk jegyeket, igaz egy nappal korábbi előadásra, de az úgy is jó, hiszen a műsorért megyünk.
A pénztáros bevallása szerint el akarja adni a jegyeket, de helyette minket inkább megpróbált lebeszélni róla...Akkor most mi van?

Remélem nem hagytam ki semmit sem a beszámolóból. Vagy igen???

Mindenesetre mi jövőhét szerdán ott leszünk a színházban szépen, kiöltözve, meg úgy ahogy kell és végig nézzük a műsort. Reméljük nem csalódunk (akkorát:P), ha már ennyit kellett harcolni érte!!!