Katie's journey - Step 5: Budapest 1

A vízuminterjú után fennmaradt Pesten az útlevelem, amit május 12-én szombaton kaptam vissza. Mellé még egy kis adózási papírt ( :S ) és még pár tájékoztatót szereztem...valamint csináltattam hűségkártyát (Miles&More), kaptam bőröndre jó kis címkét is.

A dolog ott kezdődik, hogy 12:00- 12:45 közöttre oda kellett volna érnünk a final meetingre, ahol e fent említett jó dolgokat visszakaptuk. DE!!! 9:30as vonattal terveztünk felmenni Pestre, mi ott voltunk, a vonat meg valahol 15percces késéssel. 11:40re már fent is voltunk, onnan elmentünk letenni a dolgainkat, majd elkezdődött a kaland...miért kaland? Mert: villamosra fel, le, fel, buszra fel, le másik buszra fel...13:40 úticél... Nos, szombat lévén, meg nem tiszta felvilágosítás lévén, no meg nem Pestiek lévén kicsit kalandosan találtuk meg a helyes járatot (köszönet a srácnak, akinek 20 perccel később a Déliben kellett volna lennie, és ugyanarra ment, mint mi. ha ő nem lett volna, akkor még egy darabig nem értünk volna oda). Aztán 4-5 óra fejtágítás után elindultunk, hogy elkísérjük egyik szaktársunkat az állomásra, mi meg megbeszéltük, hol találkozunk később...a visszaút könnyebb volt, bár a buszsofőr pont akkor indította el a motort, mikor mi a hátsóajtóhoz léptünk, így gyors felszállás után már indultunk is. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a Kelenföldi csatlakozó villamost pont elment előttünk, így nem volt más választás, mint a következőre feltenni egyedül azt, akit kísértünk (és aki még akkor nem tudta, hogy jobb lett volna maradnia, hiszem ellopták a vezetéket és át kellett szállnia a személyvonatra és 10kor még Győr közelében sem volt, pedig a fél8-as vonattal ment - volna ). Ekkor már fújt a szél, és borult az ég. 

Kis metrózás és villamosozás után elsőre megtaláltuk a helyet, ahova ment a barátnőnk vacsorázni a "céggel". Mi pedig visszaszálltunk a következő villamosra és enni mentünk. 10 körül találkoztunk újra :) Ekkor kezdődött az igazi móka...de nem a dolgainkért való visszaút miatt. Csendben átöltöztünk, leléptünk és elmentünk a Szimplába (már csepegett kicsit), ott találkoztunk egy New York-i sráccal, aki felajánlotta, hogyha szólunk neki, mutat majd pár helyet, aztán átmentünk a Morissons2be (ekkor már esett rendesen). Majd megbeszélés, hogy fél3kor találkozó a ruhatárnál (az ottani emberek-alkalmazottak- eléggé nevezzük úgy udvariatlanok és nem tudják mi a vendégek kulcsfontosságú szerepe.) Persze senki nem nézte az órát, és 45körül sikerült csak odaérni, de akit vártunk annak meg az órája nem működött, így 3kor sikerült csak elindulni. Aztán rossz irányba tartó metrózás, majd "részegellenőrbácsi" útmutatása, hogy majd a 907-es buszra kell szállni, majd elváltunk, hogy egy valaki megkeresse honnan indul a busz, a másik három meg elhozza a dolgokat, hogy elérjük az első vonatot, ami ügye Kelenföldről indul...mire megtettük az oda-vissza utat szétáztunk, majd csurom vizesen ültünk a 918-as járaton, ami elvitt minket...ugyanis, mint kiderült a 907-es nem létezik...épp elértük a vonatot.

Megérkezés után az elválásban a legfurább: New Yorkban találkozunk! Igen, ott...a barátnőnk már kint is van, és ott vár minket, persze, előre láthatólag az a New Yorkban találkozunk szept. 1-re fog esni, de beszéltük még Bostont is...

Oh, és igen! Meg van a bőrönd. Anyunak vettem szülinapi táskát, amikor is a boltban megláttam picurkámat és beleszerettem....

Kiabálós néni 2.0....

Nem is olyan rég...pár éve nyáron említettem a drága kiabálós nénit a győri Baross útról....Nos a néni még mindig győri és még mindig látni a Baross úton, de új székhelyének mondhatjuk a Virágpiacot....

De menjünk vissza pár hónapot....

Idén volt egy kisebb tűz valahol a Széchenyi tér közelében és a Híradóban (valamelyikben a sok közül) épp a drága kedves nénink szólalt fel. Első reakcióm: Huh, basszus, vajon most, mit fognak hinni a győriekről??? Második: Jé, egy régi ismerős.

Az igazat megvallva a nénit azóta többször is láttam  már, de most feljebb lépett a ranglétráján...A Virágpiacon általában részegen szokott veszekedni, vagy épp verekedni (nevezzük így, mert közel áll ahhoz, amit művel). Múltkor el is vágta a kezét az üres sörös dobozzal.

Pár napja meg az utcánkban sétált és nagy meglepetésre: kiabált megint. Valami olyasmit kifogásolt, hogy kora reggel kelt 5kor és 4ig dolgozott, vagy 4kor és 5ig? már nem emlékszem. Ment mellette egy csaj és megkérte, hogy "viselkedjen". A lánya volt...kicsit fura, hogy első látásra milyen aranyos lánya van neki. (De...az én anyukám a 7 minimum 5napjából reggel 4körül kell és 18ig dolgozik...és nem kiabálja végig a várost, hogy egész nap dolgoztam!!!) A néni ezután a Virágpiacon előadta szokásos mutatványát...

A lényeg, kutyából nem lesz szalonna...kiabálós néni kiabálós néni marad megfűszerezve egy kis verekedős hangulattal. Új színpad a Virágpiac, bár még néha látni a Baross úton is...

Katie's journey - Step 4: Igazolások

Tudtátok, hogy nem is olyan egyszerű az élet és mindenféle igazolás kell nagyon nagy utazások előtt??? Nem??? Akkor most már tudjátok!!!

Először is szükség van erkölcsi igazolványra, ha munkát is akarsz vállalni, hogy biztos jókislány, vagy jókisfiú legyél, mert példát kell mutatni!!!!

Másodszor, szükség van orvosi igazolás félére, amiben kb. azt nem kérdezik meg, hogy naponta hányszor mész ki mosdóba...na jó nem annyira vészes. De nem árt tudni a korábbi betegségeket, mikor kaptál meg oltásokat és elvégeztetni néhány vizsgálatot, hogy kint ne kössenek bele. Meg ha nem él a Tetanus azt is be kell adatni, mert nem árt ha van....ügye kell az a biztosítás a kint tartózkodás alatt...

A DiTe mindenkinek ismerős lehet...huszonévesen meg kicsit izomlázféle fájdalmas érzéssel társul, ami kb. 1 hétig megmarad (na jó 3-5 napig). Amúgy nem vészes. Főleg miután az ÁNTSZ dokijával kisakkozzátok, hogy a legszükségesebb, ami mindenképpen kell. Nagyon aranyos volt, hogy a fizetés után (ja, említettem, ilyenkor ára van neki...) még gondolkodik, hogy a tetanus mellett még mi legyen benne az oltóanyagban...

Talán mostantól???

Huh...mindig megfogadom, hogy sűrűn írok és nem jön össze...vagyis inkább kicsit lustára veszem a dolgokat és majd holnap, majd hétvégén ...stb. -vel elintézem. Pedig annyi minden történik....

Megsütöttem életem első adag kakaóscsigáját és elfogyott...nagy sikere volt.

A zh-m, amire készültem nem is sikerült rosszra a rászánt tanulás mennyiséget ismerve...a tárgyat meg elintéztem még a zh után kb. 1 héttel. Elmentünk egy versenyre a csajokkal, hogy szerezzünk +15 pontot, ami majd segít, ha rontunk valamelyik beadandóban, erre megnyertük a piacunkon a dolgot és továbbjutottunk a középdöntőbe. A tanár meg odajött és betartva szavát egy "gratulálok, meg van az 5-ös"-sel lerendezte a tárgyat. Szóval ápr. 19-én szakdogát leszámítva már csak 7 tárgy volt hátra. 

Ha már a tárgyaknál tartunk, szorgalmi időszak utolsó hetére már 4-5 tárgy ki lett pipálva. Egy kis elővizsga segítségével is.

Szakdogát (vagyis az első felét) sikerült időben leadni, egyetemi életemben először fordult elő, hogy szombaton vizsgáztam (eredményre még holnapig várni kell). Tanítóbácsi kicsinykisfia gondoskodott a jó hangulatról...ő volt a DJ....no meg ott volt a tanítónéni is, aki anno számvitel 2 előadást vitt nekünk, akinek az órájára csak talán kétszer mentem be, és akkor várta épp a kis DJ-t...

Újabb fénypont az életemben a kb. 1 nap alatt lezavart 39 fokos láz. Délelőtt még egy kis angol tanítás torokfájósan, délután 37,4 fokkal még egy gyors főzés-mosás, este meg egy kis rekord hőmérséklettel filmnézés...ha nem lett volna a macskám, aki rám telepedett a kinti 30 fok ellenére megfagytam volna...de mivel a lázam nem akart lemenni, ezért jó kis hideg-vizes ruha segítségét kellett alkalmazni. Másnapra már nem volt láz, de egy hétig még KO voltam. Bár az is igaz, hogy másnap félhullám még megírtam egy "perfect and clear" értékelést kapott executive summary-t a marketing terv elejére.

Múlt szombaton Pesten voltunk a kis csapattal...egy biztos! Ennél emlékezetesebb napot nem igazán fogok mostanában végigélni...

Ez+az: Vagyis gondolatok össze-vissza

Két beadandó írás közpen gondoltam teszek egy kis kitérőt ide. Kicsit hasznosabb, mint a falat bámulni, vagy csak úgy lenni...Annyi minden történt az utóbbi időben, hogy az már csak na...

Pasik...kicsit bonyolultak. De egy dolgot most már megjegyeztem. Ha megígérsz valamit, néha nem árt, elfelejteni, és nem betartani. Csak további bonyodalmaktól és félreértésektől kímél meg.

Iskola...ne akard agyon tanulni magad, mert úgysem sikerül. Ha érdekes a téma, és tudod, hogy kell "megtanulni" vagy legalábbis megjegyezni akkor nem lesz semmi gond. A lényeg, hogy tudj rizsázni, mert az segít néha kimászni a bajból, sőt...sokszor a tanár értékeli is a körítést. Bár a zh-mra kb. csak 10 órát tanultam, az összes kérdéshez tudtam írni, elméletileg a jó dolgokat (az eredmény majd hétfőn). Nem volt összességében nehéz, de ha valaki leblokkol nem fog menni.

Szakdoga...igen még a sulishoz tartozik, de külön említem. Még nem álltam neki, pedig kellene. A határidő május 7. A témám fogyasztói magatartás, ami szerintem elég érdekes és illik is a terveimhez, hiszen a fenntarthatósági dolgok befolyását (nevezzük így) szeretném majd "vizsgálni. Angolul kicsit szebb, hogy Consumer behaviour in the scope of sustainable marketing (vagyis remélem így lehet majd). De, hogy hű maradjak magamhoz, a BSc-s konzulensem, alig segítek valamit-je után megint belenyúltam. Bár ezúttal egy nagyon rendes, kedves és segítőkész tanárhoz sikerült jelentkeznem, de ő mivel a nyáron szül, csak az első szakszeminárium során tud segíteni, és így a konzulensem lenni, utána már váltanom kell, de ígéretet kaptam, hogy segít majd a kutatásnál, főként az SPSS programmal. Amiket ő tart órák, mindenesetre nagyon aranyos. :)

Utazás...igen. Közeledik. Június 18. Már minden meg van, a vásárlásokon kívül (börönd, kontakt lencse...stb.). És még nem kezdtem el izgulni, bár igaz, hogy vegyes érzésekkel vagyok. Majd megváltozik.

Új gép....a régi megadta magát. Elég hangosan berreg, és valami vírust is bekapott. Na jó, tegyük hozzá, hogy 4 és fél éves, ami a notebook-ok tekintetében egyenlő a matuzsálem korral. De már van új gépem, így nem kell az öcsémét használnom.

Katie's journey - Step 3: Vízum interjú

Március 1. délelőtt 10. Erre az időre kaptuk a behívónkat a Pesti Amerikai Nagykövetségre.

Reggeli kora kelés és fülledt vonatozás után 8:30 körül érkeztünk Pestre. Már nem is bántott minket, hogy a szembe ülő ripacs csajnak nem tetszett, hogy kinyitottuk egy kicsit az ablakot, hogy ne főljünk meg.

Jegyvásárlás, metrózás után kikötöttünk a Kossuth téren, ahonnan pár percnyi séta után és nevetés közben megérkeztünk a konzulátushoz. Meg akartuk nézni hol a bejárat, de mire odaértünk bepróbálkoztunk, hátha, hiszen azt írták, időben menjünk oda....és beengedtek! Persze személyi kellett az igazoláshoz, aranyosan megmondták merre kell menni, közben hegesztettek körülöttünk és közlekedtek az amerikaiak. A második lépcsős bejutás nem volt ennyire sima...sorban állás kint a porta/ajtó előtt, mert egyesével lehetett bemenni. De még jó, hogy csodás, napos idő volt. Én voltam az utolsó közülünk, kabát levétel, telefon és egyéb elektronikus kütyü előszedése (még a barátnőm elektromos fogkeféjét sem engedték be) után fémdetektoros kapun séta, majd be egy kicsit nehezen nyitható ajtón (de jó, hogy vannak úriemberek és a biztonságis kinyitotta nekem :) ) és végül sorszám húzás. Két szám jött. Az első, hogy ujjlenyomat vétel, papírok visszakapása, a második maga az interjú. 9:10kor húztam a sajátomat...

Az egésznek amolyan okmányirodás feelingje van/volt. Még beszélgettünk egy kicsit, és végighallgattunk egy idősebb hölgyet, aki nem bírta elviselni a visszautasítást, és eléggé ingerülten kérdezte, hogy: "mi van, kitiltottak az országból?? Mondja meg kérem. " Nos és ő utána kezdték még csak el húzni a mi számainkat. 

Nem volt vészes az interjú. Nagyon kedves amerikai úr állt velem szembe, feltett pár kérdést, majd kiejtette azt, amire nagyon is vártunk...(mivel én voltam utolsóként közülünk, így nekem mondták utoljára): ez a papír legyen nálad mikor belépsz az országba és utána is...utána még vagy 3-szor elmondta, hogy jó utat kíván! Nem is kérdezett sok mindent, mivel a barátnőm is ugyanúgy, ugyanoda megy, ahova én, így tőlem nem igazán kérdezett sokat, csak pár dolgot, hogy mégis miért megyek és hova. (Na jó, az elején még a kérdés, hogy van-e rokon ott.) A kijutás a konzulátusról sokkal könnyebb volt, persze miután felvettük a telefonjainkat, mint a bejutás. 10:30kor már kint ültünk a padon és ettünk pár falatot, valamint beszélgettünk még egy kicsit, és aztán kezdődött a fárasztóbb rész! Délutánig sétálgattunk, nézegettünk...egy szóval: lefárasztottuk magunkat.

Az egész lényege, nem kell túlizgulni, mert egy sima beszélgetés, igaz óriási téttel. Nem kell annyira kiöltözni épp az okmányirodás jelleg miatt.

Katie's journey - Step 2: Vízum jelentkezés

Nem könnyű az élet...főleg mikor az ember gépe meghal és lefagy minden másodpercben és az újratelepítés sem érkezik időben! De most itt vagyok és folytatom beszámolóm, ahogy igértem!

A vízum jelentkezés nem is olyan vészes mutatvány, mint először gondoltam. Először be kellett fizetni a 140USD-t az MKB-ban, ami nem volt egy olcsó mutatvány, no de megéri, ha sikerül az interjú (ami Pesten van).

A befizetéshez szükség van az útlevélre (senki ne hagyja otthon, még jó, hogy barátnőm anyukája otthon volt és bediktálta) no meg a pénzre. Mikor lezajlott a tranzakció kapunk két igazoló szelvényt, amiből az egyik megy a konzulátusnak, a sok más dologgal együtt!

Majd ki kellett tölteni a hivatalosabb vízum jelentkezést a neten keresztül, ami képet igényel! No, de ez a képfeltöltős dolog nem is olyan egyszerű feladat. Igaz a mondás, hogy a vízum kép senkiről sem épp a legideálisabb.Én hajnali kettőig szórakoztam vele, mert mindig belekötött valamibe: árnyékos szem, túl messze vagy, túl közel, nem a középpontban...és sorolhatnám. Végül sikerült, és utána már nem is volt olyan bonyolult kitölteni, főleg, hogy tudtam, hol kell keresni a szükséges infókat! :) (csak pár szám volt). Mikor kész meg egy ellenőrzés után meg kell erősíteni, majd elküldhetünk saját email címre pdf formátumba, vagy simán nyomtathatunk is. A lényeg, hogy minden benne legyen a papír keretein belül (kedves volt a fénymásolós csaj, mert szólt, hogy nem stimm és újra lehetett nyomtatni). Majd kitöltött iskolalátogatási papírokkal (magyar és angol nyelvű), hitelesített leckekönyv másolattal, befizetést igazoló szelvénnyel, jelentkezést igazoló lappal és útlevéllel indíthattuk is útnak a Pestre utazó szaktársakkal, hogy felvigyék magukkal és leadják. Estére már meg is mondták mikor mehetünk interjúra :) Szerencsére pont csütörtöki napra esett, amikor nem volt óra, szerencsétlenségünkre 10re - ami azt jelentette, hogy nagyon korán kellett kelni és indulni.....